Miért válasszon minket

nevelőszülő

Öndicséret helyett álljon itt néhány vélemény nevelőszülőinktől:

Éva, nevelőszülő:

Úgy gondolom, későn lettem nevelőszülő, 50 évesen, amikor a saját gyermekeim már régen szárnyra kaptak. Nem is láttam, hogy tudat alatt egész életemben a nevelőszülőségre készültem. Titkárságvezetőként drámapedagógiát, élménypedagógiát, pedagógiai bábjátékot, játékterápiát, agressziókezelést tanultam különféle tanfolyamokon, csak úgy… hobbiból . Az unokahúgom ekkor már régen nevelőszülő volt, sőt nevelőszülő tanácsadó, többször mondta, hogy Éva, gyere, gyere nevelőszülőnek… szükség van rád! Én pedig mindig megválaszoltam, hogy nem, nem tehetem, ez óriási felelősség, amivel én nem bírok el. Egy nevelt gyermeket, ha esetleg ott nő fel a családban, nem tehet ki az ember 18 évesen, csak mert nagykorú lett… az ő életéért ugyanúgy vállalni kell a felelősséget, mint a vér szerinti gyermekünkért, úgy kell útjára indítani, hogy később is élhető életet élhessen. Ez nagyon nagy felelősség, nem hiszem, hogy képes vagyok rá.
Az utolsó alkalommal, amikor ezt válaszoltam, két napra rá anyukám bekerült a kórházba, mondhatni „szobanövényként”. Kétségbe estem, szinte hallottam a választ.. „…nem szeretnél gyermeket nevelni, akkor itt van, tehetetlen gyermeket csinálok az édesanyádból!” Azonnal hívtam Gabit – igen, ahogy István, én is Novákné Gabinak köszönhetem, hogy itt vagyok -, hogy MOST, MOST állok készen. Utána szinte rohant az idő, végeztem a tanfolyamot, vizsgáztam, és közben anyukámat kiszerettük a betegségből. Újra egészségesen köztünk van, és szerető nagymamája az én két nevelt leánykámnak. … és nem, már egyáltalán nem kérdés, hogy tudom vállalni a felelősséget, sőt boldoggá tesz a felelősség, hogy hozzájárulhatok a lányok szebb és jobb jelenéhez, jövőképéhez és jövőjéhez.
Miért a PGYSZ? A PGYSZ-től keresett meg Gabi, nem is gondoltam más hálózatra. Karsa Andrea, Szigeti Klári, illetve akikkel innét a területünkről egy tanfolyamra jártam (Nati, Évi), jelenleg is nevelőszülő társaim, elég volt, hogy bizalmam legyen a hálózat felé. Ez a bizalom most is töretlen. Már a tanfolyam alatt kaptam segítséget, és azóta is folyamatosan, amikor csak szükséges. Szeretek a tanácsadómmal (Ilona Kátainé Lusztig-val), területi igazgatómmal (Szigeti Károlyné, Klári), és a gyermekvédelmi gyámmal dolgozni, egy határozott négyes teamet alkotunk a gyerekek mindennapjai és jövője érdekében.
Szeretettel és nyugodt szívvel javaslom a nevelőszülőséget olyan szülőknek (is), akiknek már kirepültek a vér szerinti gyermekei, és ott maradt az ölelő karjuk üresen, … töltsék meg azt az üres kart, gyermekkel, kicsivel vagy naggyal, ne menjen kárba az ölelés, a szeretet, mert valakik éppen arra vágynak… és várnak!

István, nevelőszülő:

Röviden leírom nektek a történetemet:
Istvánnak hívnak. 35 éves vagyok.
1 éves koromban a szüleim a kórházban hagytak, mivel édes öcsem megszületett, s kettőnket már nem vállaltak. 2 évig a kórház ápolónői neveltek minket, majd a Gyermekvédelem a Mecsekjánosi csecsemőotthonba (ami azóta már nem létező Intézmény) helyezett el mindkettőnket ahonnan fél év után nevelőszülőhöz kerültünk. 5 éves koromban a vérszerinti szüleink ismét jelentkeztek, hisz felfedezték a SZOCPOL támogatás lehetőségét amivel csak úgy tudtak élni, ha mind a ketten náluk vagyunk. A gyámhivatal pillanatok alatt döntött és egy augusztusi szomorkás napon el kellett mennünk a nevelőszülőtől. Nem sokáig voltunk náluk, mindössze 6 hónapot, mikorra is kiderült, hogy nem kaphatják meg ezt a támogatást, így két hónapon keresztül bántalmazták az öcsémet akinek a szervezete ezt nem tudta elviselni, s nem sokon múlt, hogy feladja. A bántalmazásokból én is részesültem, de nem olyan mértékben mint az öcsém. Öt bevitték a kórházba, én pedig a gyámhivatalnak köszönhetően még két hétig maradtam a szüleimnél, majd bekerültem Pécsre a GYIVI-be. Nevelőszülőm jött értem s hazavitt. Később öcsém is csatlakozott a családhoz, de ő már nem az az ember volt, mint előtte. 10 éves koromban a suliban álltam az ablak előtt, s a jövőmön gondolkodtam. Pontosabban azon, hogyan tudnék a jövőben segíteni a nehéz helyzetben lévő gyerekeknek. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nevelőszülőként fogom ezt megvalósítani, de előtte „feltérképeztem” a terepet. 13 éves korom óta foglalkozom gyerekekkel, eleinte Animátorként, később nevelőként s még később gyermekfelügyelőként s jelenleg nevelőszülőként. Az évek alatt megtanultam Önmagamon alkalmazni a következetességet, határozottságot, igyekeztem hiteles lenni mindig, minden élethelyzetben, igyekeztem magamat rendezni lelkileg, hogy stabil lehessek amikor szükség van rám, s ami nagyon fontos, megtanultam elfogadni maga olyannak amilyen vagyok, s szeretni önmagam. Ezek nagyon fontosak voltak számomra, hisz ha magammal szemben ezekre nem vagyok képes, nem tudok a gyermekeimmel szemben sem következetes, hiteles és határozott lenni, valamint nem tudom elfogadni és szeretni őket. Jelenleg 5 gyermeket nevelek. 4, 7, 8, 15, 17 éves gyerkőcöket. A Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálattal egy kedves PGYSZ-es tanácsadón keresztül ismerkedtem meg, Novák Gabin keresztül. Felvettem Klárival a kapcsolatot. Sokat küzdöttünk egymásért, s egy jó félév küzdés és egy „pihenő” után jöttek a gyerekek 2018. szeptemberében. Én az életemet köszönhetem a PGYSZ-nek és részben ezért, nagyon szeretek velük dolgozni, és személyesen Őket is! Nem tudok kiemelni egy személyt sem, hisz mindannyian egységesen küzdöttek, küzdenek értem, értünk.

Hajnalka, nevelőszülő:

Valamikor immáron 5 éve éltem mindennapjaim családommal gyermekfelügyelőként dolgozva.Élveztem a munkám a gyermekeket minden kihívás volt. Egy éjszakai szolgálatban hátsófali infarktust kaptam, generálozták műerekkel szívem , visszahoztak majd következett egy hosszas rehabilitáció. Ekkor tudatosodott bennem ,hogy nem fogok tudni visszamenni dolgozni! Eldöntöttük párommal,hogy nevelőszülők leszünk. Jelentkeztünk nem voltunk megfelelőek a Szent Ágotánál. Volt kollégám Baráti Róbert ismerve elhivatottságom annyit kérdezett:” komolyan gondolod?” igen válaszom volt erre. Megadta Szigetiné Klárika számát , telefonáltam majd gyorsan peregtek az események. Pillanatokon belül már képzésen voltam ekkor ismertem meg Karsa Andreát elköteleződtem a PGYSZ felé. Jókor jó helyen és jó időben voltam és az élet így hozta. Elégedett vagyok , 6 gyermeket nevelek a saját nagylányommal.Nagy feladat de mindent megér. Boldog vagyok és igaz későn kezdtem de mindennek időben így kellett lennie.Most voltam , vagyok készen e nemes küldetésre,feladatra,hogy segítsem azokat a gyermekeket akiknek szüksége van a családom szeretetére és segítő jobbjára

Margit, nevelőszülő:

Sziasztok én azért lettem nevelőszülő mert alapból nagy családban születtem 10-dik ként és a nyüzsgés jelentette az életet férjemnek ès nekem összesen 7gyerekünk van a Nővérem 2008-ban nevelő szülőként kihozott 3 kisfiút az elhelyezésire mentek mikor találkoztam velük, elkísértem őket mondván megvárom míg végeznek ott derült ki hogy van egy nővérük aki a testvérével folytatott beszélgetés hallatán a szívemben nyomot hagyott a kislány. Jelentkeztem nevelőszülőnek a Somogy megyei gyermekvédelmi hivatalnál. Sajnos mire elvégeztem az iskolát a gyermekvédelmi hivatal úgy döntött hogy a kislánynak zárt intézetben a helye és nem adható ki nevelőszülőkhöz.
Ez nagy csalódás volt számomra de az hogy segíthetek más ilyen gyermekeknek elkezdem a szakmát eddigi gyermekek száma amit eddig neveltem 23.  2017-ben léptem át a PGYSZ-hez. Itt minden bajban segítenek kérdéseimre a megfelelő választ adják. A nevelőszülőt emberszámba veszik. Ha még egyszer elölről kezdhetném itt kezdeném el.
Köszönöm hogy köztetek lehetek.
Köszönettel: Margit

Erzsi, nevelőszülő:

Kisgyermekkorom óta van 2 álmom, amiket álmodom, legalább egy évben 10-szer. Az egyik, hogy egy pick up autóval (ez gyermekkoromban nem is létezett, de én láttam álmomban) megérkezem egy házhoz, ahonnan vagy 10 gyerek jön elő, és némelyik anyának, némelyik Erzsinek szólít, de tudom, hogy egyiket sem én szültem. Nagy kiabálás, nevetgélés vihánc közepette kipakolunk együtt az autóból, mindenki kérdezi, hogy neki mit hoztam. A másik álmom, hogy valami gazdag helyen nézek a férjemmel egy sarokházat, vagy inkább kastélyszerű valamit, hogy ebben aztán el fogunk férni a gyerekekkel. De itt is tudom, hogy nem én szülöm meg őket. Szóval valahogy gyermekkorom óta tudom, hogy egyszer nevelőszülő leszek. Amióta az vagyok, azóta nem álmodtam ezeket. Nehéz ez a hivatás, de azóta nincs bennem hiányérzet.

Gabriella, nevelőszülő:

Mivel annak idején óvónőnek készültem, most saját ovim van .4 gyermeket nevelek, akik, 7,6,5, és közel 3 évesek. 2012. február 12-től vagyok nsz. amikor kettő 9 éves fiúcska került hozzánk, akik akkor még nem voltak szobatiszták. Nagyon sok szeretettel és törődéssel és gatyó mosással ez is megoldódott . Amikor már gimisek lettek és a bíróságon is kijártuk, hogy otthon bántalmazva és elhanyagolva voltak az akkori fenntartó úgy döntött elviszi őket, ekkor 13 évesen lettek örökbe fogadva. Az egyik emberkém kicsit autista, de a szeretet sokat számít. A PGYSZ-t másik budapesti nevelőszülő ismerőstől hallottam és felvettem a kapcsolatot Andreával és kértem a segítségét. A most már én fiaim örökbefogadása akkor volt folyamatban és mondta átveszi őket is, de én már akkor ígéretet tettem a fiúknak, hogy jönnek örökbe. A mostani gyerekek 2017. április 7 illetve április 28-óta vannak nálam. Nagyon szeretjük egymást. A nyárra egy nagy Olaszországi nyaralásra van befizetve, a gyerekek már nagyon várják.

Mária, nevelőszülő:

Októberben tetem le a nevelőszülői tanfolyamot. Hamarosan kaptam is 3 gyereket! Jó nagyon sietek előre, elkezdem az elején: 2 és fél évesen kerültem az intézetbe, mélyszegénység végett. Egyhuzamban voltam 13 éves korig.  Minden alkalommal, mikor jöttek hogy, valakit kivigyenek nevelőszülők, én mindig oda futottam, és azt mondtam, engem vigyenek haza, és legyenek az én anyukám. 13 éves lettem volna, mikor az édesanyám véletlen bejött az intézetbe, mert a nővérem is bekerült, és azt ment meglátogatni, fogalma se volt hogy én is ott vagyok. Az intézmény igazgatónője, Magyar Sándorné szólított hogy Marika, itt van édesanyátok, nagyon örültem neki! Futottam, hogy láthassam, ő nem is ismert meg, akkor voltam 12 éves. A nővérem mondta el hogy ki is vagyok. Akkor nem volt fontos, csak hogy nekem is van anyukám. Az hogy megismertem, szeptember volt, decemberben haza vittek karácsonyi szünetre, akkor még minden rendben ment. De aztán mikor vissza kellett volna menni nem vittek vissza. Ez volt az én történetem. Na ezért lettem nevelőszülő,hogy sok kisgyereknek vagyis a sok közül pár gyereknek szebbé, jobbá tegyük minden napjait, ami nekem nem volt! Na most, nem utolsó sorban miért is jó a Pgysz?  Mert nagyon segítőkészek,. Mindenkivel a kapcsolatunk családias hangulatú. A vezetőtől a tanácsadóig, meg még a gyerekek gyámjaival is. A sok programok gyerekeknek karácsony előtti héten is volt Pesten muzikel, ajándék minden gyereknek sok sok program! Na meg nem utolsó dolog a pénz sem ami ennél a Pgysz-nél a legtöbb. A gyerekeknek a pszichológus segít minden probléma megoldásában. Nekem beteg babám van, és nincs kocsink, ezért házhoz jön a fejlesztő a kislányhoz, és még sorolhatnám hogy mennyi jó és szép hivatás ez. De nem mindegy hogy kikkel kell együtt dolgozni, Én nagyon meg vagyok elégedve. Köszönöm hogy én a Pgysz tagja lehetek.

Rövid vélemények nevelőszülőinktől:

” Mert itt szeretik a nevelőszülőket”

” Mert magasabb az ellátmány, ami nagyon fontos”

” Mert itt minden segítséget megkapok. Segít a nevelőszülő tanácsadó, a pszichológus ha szükséges”

” Mert mindig idejében megjön az ellátmány és a fizetés. Karácsonykor a gyerekek 5.000.- Ft ajándékot is kaptak a PGYSZ-től”

” Vannak programok, például karácsonyi buli, nyáron tábor, a gyerekek nagyon szeretik”

” Mindig minden pályázatról, lehetőségről idejében tájékoztatnak, és segítenek megkapni azokat”