Nevelőszülőség mellett dolgozni…


Photo by Daria Shevtsova from Pexels

A Gyermekvédelemben, így nálunk is a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálatnál sokféle nevelőszülő dolgozik, ezáltal sokféle sorsot ismerhettünk meg.

Ma egy olyan nevelőszülőt kérdezek, aki munka mellett vállalta a nevelőszülőséget. Fogadjátok szeretettel interjúnkat Halász Ágnessel, szuper nevelőszülőnkkel:

Ági, mikor és hogy döntötted el, hogy nevelőszülő leszel, mi indított el ezen az úton?

Már 24 éves koromban is felmerült, hogy nevelőszülő legyek, épp csak betöltöttem az előírt kort. Akkor még ez a döntés nem volt elég komoly. 30 éves koromban újra felmerült bennem, hogy szeretnék nevelőszülő lenni, telefonon felvettem a kapcsolatot a budapesti TEGYESZ nevelőszülői hálózatával. Egy nagyon kedves hölggyel beszéltem, a telefont már úgy raktam le, hogy nem nekem való a nevelőszülőség, így inkább örökbefogadónak jelentkeztem. Majd eltelt 4 év 2016-ban láttam egy hirdetést, hogy nevelőszülőket keresnek, jelentkeztem bővebb információt kérve. Gondoltam, hogy az akkor 5 éves örökbefogadott kislányom mellett lenne energiám másik gyermeket is nevelni. Majd telefonáltak, hogy indulna egy tanfolyam, igazából nem is tudtam, hogy készen állok-e rá, de ezzel még nem köteleztem el magamat, ezért megszereztem az OKJ-s képzést 2016 decemberében. Majd költöztünk, a kislányom szívét operálni kellett, sajnos egy váratlan komplikáció miatt elvesztettem őt. Így a nevelőszülőség újra háttérbe szorult. A veszteség, amit meg kellett éljek minden célt elvett tőlem. Év végére rájöttem, ha már megvan az OKJ-s bizonyítványom, akkor belevágok a nevelőszülőségbe. Ekkor felvettem a kapcsolatot Karsa Andreával, hogy szeretnék a Hálózatukhoz csatlakozni, kértem vizsgáljak felül az alkalmasságomat. A pszichológus nem látta akadályát, hogy nevelőszülő legyek, igaz minden lehetőséget megragadtam, hogy segítséget kapjak ahhoz, hogy elfogadjam azt, ami történt. Elutaztam egy közel egy hónapos külföldi útra, melynek a vége felé kaptam az üzenetet, hogy megszületett egy pici baba, aki rám vár. A következő 9 nap várakozással, reménnyel és boldogsággal teli volt.

Hány gyermeket nevelsz jelenleg családodban, és ők hány évesek?

Jelenleg két gyermeket nevelek kicsit több mint két éve. 2 és 7,5 évesek

Mik a konkrét feladatok, miben más nevelésben lévő gyermekeket nevelni, milyenek a hétköznapok?

A hétköznapjaink minimálisan különböznek más családéktól. A nagyobbik lánykám az apukájával élt, vele tartja rendszeresen a kapcsolatot, igazából ő olyan, mintha elvált szülök, gyermeke lenne. Olyan elvált szülőké, akik között nem túl jó a kapcsolat. A kicsit havonta egyszer viszem kapcsolattartásra, ez ugye más, illetve még nem kaptam osztott gyámságot, így van pár ügyintézés, amit egyedül nem csinálhatok meg. Igazából a kapcsolattartási napokon más, amúgy teljesen hétköznapian élünk.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a gyermekekkel? Ez a valóságban hogyan működik?

Amikor a kicsi újszülött volt, a nagyot sokáig nem vették fel oviba, egy nagyon kedves Dadus járt hozzánk hetente kétszer, akkor tudtam elmenni dolgozni. Ezen kívül, amikor aludtak a gyerekek napközben vagy éjjel dolgoztam. Szerencsére a munkám eléggé rugalmas, itthon is végezhető, általában a nap bármely szakában. Néha vittem magammal, ha be kellett menni az irodába ügyféllel találkozni. Kb. 14 hónapos korától pedig családi napközibe jár, ahol nagyon szeretik és ő is nagyon szeret ott lenni. Ha a gyerekekkel vagyok, nem dolgozom, csak amikor alszanak. 2018 év végén volt egy elég nagy adatvesztésünk, kb fél évig minden éjjel dolgoztam. Akkor 4 gyereket neveltem, ez úgy nézett ki, hogy fél 7-kor keltem, elvittem a gyereket az iskolába, óvodába, családi napközibe. Majd elmentem dolgozni, délután összeszedtem a gyerekeket, vacsorát főztem, játszottunk, beszélgettünk. Nálunk 8 órakor van az alvás. Utána elkezdtem dolgozni éjfélig-egyig, majd másnap az egészet elkezdtem elölről. Azért néhány hónap után már nagyon kimerült voltam. Most már kicsit jobb a helyzet, csak hetente 3-4 alkalommal dolgozom éjjel is.

Mire vágysz, milyen segítség lenne a legjobb neked és családodnak?

Sokáig arra vágytam, hogy elmehessek fodrászhoz, a fodrászom már azt mondta házhoz jön. Azóta nem festetem a hajam, mert fél évnél gyakrabban nem jutok el. Igazából mire vágyok? Egy új kanapéra, mert a gyerekek teljesen tönkre tették a régit, már attól rosszul vagyok, ha ránézek. Mi jól elvagyunk, szerencsére meg tudom oldani azt is, hogy néha kikapcsolódjak, olyankor anyukám szokott segíteni, tavaly így el tudtam menni 6 napra nyaralni is. Nekem erre nagyon szükségem van, amúgy szerintem mindenkinek szüksége lenne. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, így nem gondolom, hogy szükségem lenne segítségre.

Mit üzennél azoknak, akik még hezitálnak, hogy nevelőszülők legyenek-e?

Gondolkodjanak sokat, legyenek teljesen biztosak az elhatározásukba. Szerintem nagyon fontos, hogy az elsődleges céljuk az legyen, hogy egy gyermeknek segítsenek, minden más motiváció legyen csak másodlagos. Különben az első akadályt is meg fogják szenvedni. Legyenek végtelenül türelmesek és elfogadók, sosem lehet tudni, hogy a következő nap mi fog történni. Sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy a hozzánk érkező gyermekek milyen puttonnyal jönnek, mennyire tudnak beilleszkedni a családunkba. Ne vállaljunk el felelőtlenül gyereket, gondoljuk át, hogy tényleg beleillik-e a családunkba. Szerintem jobb, ha nemet mondunk egy gyerekre az érkezése előtt, mint egy-két hónap vagy év múlva visszafordíthatatlanul megromoljon a kapcsolat a gyermekkel és gondozásihely-váltást kelljen kérni. Mindig kérjenek segítséget, ha valami probléma van, mielőtt még nem lehet megoldani azt.  Én minden nap nagyon fáradtan fekszem le, de teljes mértékeben elégedett vagyok az életemmel, úgy gondolom, hogy nagyon jó úton járok, a gyerekektől kapott szeretet minden nehézséget elfeledtet.

Lejegyezte: Samu-Erdélyi Erzsébet