Interjúk nevelőszülőinkkel

UTÓGONDOZOTTAK

Mi történik azzal a gyermekkel aki a gyermekvédelem rendszerén belül él akár nevelőszülőnél, akár gyermekotthonban, és betölti a 18 évet?

Ki figyel rá? Hova költözik? Hogyan fog tudni megállni a saját lábán? Kap segítséget valahonnan?

Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ találni egyik nevelőszülőnk, Bukor Csaba segítségével, aki utógondozottakkal foglalkozik.

Csaba, miért lettél nevelőszülő, és miért pont az utógondozottakkal foglalkozol?

Évek óta önkénteskedem a Csepp a Tengerben Alapítvány keretei között a pilisi gyermekotthonban. Ott ismertem meg Rolandot, akinek mára nevelőszülője, utógondozója lettem. Szakács tanulmányaim alatt sokat sütöttünk főztünk együtt. Ö ugyanis cukrásznak tanult. Ezen alkalmakkor beszélgettünk terveiről, jövőbeni céljairól, amelyekről úgy gondoltam, hogy némi segítséggel reális esélye van annak hogy azokat elérje. A közös tanulások alkalmával azt tapasztaltam, hogy nyitott tanácsaimra, ötleteimre. Gondozói is azon a véleményen voltak, hogy jó hatással vagyok rá és tudnám őt motiválni céljai elérésében. A gyermekotthon munkatársaival közösen kerestük Roland számára a legmegfelelőbb megoldást. 15 évig nevelkedett gyermekotthonban. Hiába volt szép helyen és gondoskodtak róla nevelői szívvel – lélekkel mégis csak egy gyermekotthon, ahol mindig nyüzsög az élet. Roland segítséget kért abban, hogy egy nyugodtabb környezetben lehessen utógondozott, ahol semmi nem vonja el a figyelmét a tanulásról és céltudatosan tud koncentrálni vállalt kötelezettségeire. Több mint 2 éves út vezetett odáig, hogy végül nevelőszülője és utógondozója lettem. Szerettem volna segíteni, de hiába fordultunk bármelyik már létező szolgáltatóhoz csak üres ígéreteket kaptunk vagy bizonytalanul hosszú várólistákkal találtuk magunkat szembe. Szerettem volna segíteni Rolandnak csak a hogyan volt a kérdés. Ekkor találkoztam a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálattal, ahol már megszületett az elképzelés egy utógondozó hálózat létrehozására. Látva azt, hogy milyen kevés lehetősége és választása van ma egy utógondozottnak úgy éreztem, hogy ez egy hatalmas kincs és lehetőség. Becsatlakoztam ennek előkészítésébe és párhuzamosan átmentem minden olyan képzésen és szűrésen, amin a hálózat munkatársainak szükséges. Mára az otthonom is egy engedélyezett gyermekvédelmi férőhely lett. Olyan embernek tartom magamat, aki nem a száját járatja, hogy mit kéne és hogyan, hanem cselekszem. Így magamhoz vettem Rolandot, hogy ezzel is támogassam Őt. Fejest ugrottam ebbe az egészbe, de nem bántam meg. Azóta más állami gondozott fiatalok is fordultak hozzánk segítségért, akiknek a PGYSZ-nek köszönhetően érdemben tudtunk segíteni. Azóta ők is utógondozottjaink lettek. Az Ö példájuk nem egyedi eset. Nagyon rossz azt látni, hogy a gyermekotthonokban felnövő fiatalokra milyen sors vár a felnőtt életbe. Rengeteg ilyen írás van az interneten, amelyek szenzációhajhászatból leírják a történeteket, de érdemi segítség sosincs. Úgy vélem, hogy ezek a fiatalok is megérdemlik a segítséget. Ha csak egy valakinek az életét tudjuk jobbá tenni már megérte. Bízom benne, hogy sokan állnak majd kezdeményezésünk mellé és támogatásukkal sok fiatalt tudunk kedvezőbb helyzetbe hozni és közösen elindítani egy sikeres felnőtt élet felé

Milyen ellátásra lehet jogosult egy nagykorú gyermek, és milyen feltételekkel?

Az állami gondozott fiatalok két dolog közül választhatnak saját belátásuk szerint. Dönthetnek úgy, hogy kilépnek a nagybetűs életbe. Ez esetben megkapják a bankszámlájukon lévő összeget, amin addig a járandóságai (családi pótlék, árvaellátás, stb.) gyűlt számukra. A másik lehetőség, hogy még néhány évig vállalják az állami gondoskodással járó kötöttségeket és együttműködve utógondozójukkal közösen arra törekednek, hogy piacképes képzettséget szerezzenek. Ezt az utógondozói ellátást igénybe veheti minden olyan 18-24 éves korú fiatal, aki gyermekvédelmi gondoskodásban nőtt fel. Utógondozás esetén a fiatalnak önként annyit kell vállalnia, hogy képességeinek megfelelően arra törekszik, hogy önálló életet kezdhessen az ellátás megszűnése után. 

Mi a te feladatod az utógondozott fiatalokkal?

Én vagyok most az a biztos pont az életükben, akihez nyugodt szívvel és bizalommal fordulhatnak mindenféle kérdésükkel, problémáikkal, kívánságukkal, ötletükkel és ezekre próbálok iránymutatással szolgálni számukra. Igyekszem teret engedni szárny-probálgatásaiknak. Van aki egészen ügyesen meg tudja oldani napi teendőit és szinte bármit elintéz magnak önállóan. Akad olyan is, akinek mindez még kisebb – nagyobb nehézséget okoz. Az utógondozásnak az a célja, hogy pótoljuk azokat a még hiányzó kompetenciákat, ami nélkülözhetetlen számukra majdani önálló életükhöz. 

Mi a tapasztalatod, mennyire tudnak megállni a saját lábukon?

Ismerek olyat akinek sikerült és olyat is akinek nem. A 18. életév mindig vízválasztó. A felnőttkor küszöbén olyan döntéseket kell meghozniuk, ami kihatással lesz aztán egész további életükre.  Sajnos ilyenkor jutnak hozzá ahhoz a számlájukhoz is, amin addig az állam által biztosított rendszeres pénzjuttatások felhalmozódtak. A jog felelős döntésre képes személyként kezeli az állami gondoskodásban felcseperedetteket is. Hirtelen kitárul előtte a szabadság kapuja és még költőpénzt is kap hozzá. Lássuk be 18 évesen egy ekkora csábításnak sokunk nem tudna ellenállni. Érthető, hogy ilyenkor saját elhatározásból döntenek Ők is úgy, hogy nem kérik a továbbiakban gondozásukat és a kapukon kívül folytatják további életüket. Ehhez nagy bátorságot ad számukra a nemritkán milliós összegeket tartalmazó bankszámlájuk is. Ezeket az összegeket aztán pár napon belül eltapsolják vagy rég nem látott barátok, családtagok kerülnek elő a semmiből és teszik rá Ők a kezüket ezekre a pénzekre. Amint a fiatal pénze elfogy, a barátok és rokonság is felszívódik. Ö maga pedig ott marad kiszolgáltatott helyzetben pénz és sokszor lakhatás nélkül. Ebben az élethelyzetben aztán könnyen válnak különféle illegális cselekmények szereplőivé vagy aberrált emberek áldozatává.

Az utógondozást választók közül sem sikerül mindenkinek végig csinálnia az utat. Felnőttként is sokszor kezelik Őket gyerekként és ez feszültségforrás köztük és a gondozóik között. A vége általában az, hogy idő előtt elhagyja a gyermek a gondozásának a helyét. 

Mi szükséges egy utógondozotti ház felállításához, hogyan zajlik a gyakorlatban az üzemeltetés?

Tégla, cement, nyílászárók, bútorok… 🙂

Persze a tréfát félretéve ugyanazok a kritériumok, mint bármelyik másik gyermekvédelmi férőhelyre. Ugyanolyan engedélyeztetési procedúrán kell végig menni, mint bármelyik nevelőszülő férőhelye esetében. Az utógondozásnak saját szakmai programja van, ami része, melléklete a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat szakmai programjának. Gyakorlatilag bármelyik nevelőszülő dönthet úgy, hogy fogad utógondozottat. Sőt, ha valakiben van ilyen ambíció én csak bátorítani tudom benne.

A gyakorlati üzemeltetés attól is függ, hogy az utógondozás milyen formában és hol valósul meg. A Mi esetünkben ez lehet nevelőszülőnél vagy külső férőhelyen. A nevelőszülőnél történő befogadás esetén ugyanazok az összegekre jogosult a gondozó, mint kiskorú társai esetén. Külső férőhely esetén pedig külön megállapodás keretében kapja meg az ellátmányt a gyermek és gazdálkodik vele részben önállóan részben pedig az utógondozójával közösen. Minden esetben szigorúan dokumentálva azokat, pont ugyan úgy, ahogy a nevelőszülő is elszámol havi rendszerességgel a hozzá érkező ellátmány felhasználásával.  

Milyen segítségre lenne szükségük a fiataloknak?

Igénylik az iránymutatást, de azt is, hogy maguk próbálhassák meg elintézni dolgaikat. Mindegyik fiatal felnőttünk másban kéri a segítségünket. Tényleg a legkülönfélébb dolgokban. Nincs két egyforma gyerekünk és nincs két egyforma nap és probléma sem. Arra törekszünk, hogy ezek megoldásában segítsük Őket. A felmerülő problémák alapján pedig olyan programokat igyekszünk kidolgozni, amelyekkel hatékonyan tudjuk támogatni problémamegoldó képességeiket.