Újra hétfő – tanulás

Egy hét otthoni tanulás után csak remélni tudom, hogy szombat-vasárnap nem volt sem házifeladat-írás, sem verstanulás, sem egyéb magolás. Remélem, hogy a heti hajtás után pihentek a gyermekeink. De ismét hétfő van és újra neki kell lendülni az iskolaépületen kívüli iskolának.

Ahogy azt javasoltam, strukturált módon, lehetőleg a délelőtti órákban, szünetekkel, és, ami még nagyon nehéz, a közösségi média nélkül. Mert úgy nem lehet tanulni, hogy közben a barátunkkal csetelünk. Persze gyakran van olyan feladat, amikor elkerülhetetlen az osztálytársakkal való megbeszélés, és emiatt vékonyka a határ a feladatok miatti csetelés és a dumcsi között.

Sok panasz, megjegyzés érkezett az előző blogbejegyzésemre.

A legtöbb panasz a tanulnivaló mennyiségével volt kapcsolatos. Nagyon sok szülő panaszolta, hogy az egyébként jó tanuló, értelmes, gyorsan dolgozó gyermeke képtelen volt 5-6 óra alatt elvégezni a feladatokat, gyakran reggel 9-től (mert azért remek dolog, hogy kicsivel többet lehet aludni) este 7-8-ig leckét írtak és tanultak. Két kliensem személyesen mesélt erről. Béni (kitalált név) 11. osztályos, gyakorlatilag megállás nélkül, reggeltől estig tanult minden nap. A kitöltött feladatlapokat, megírt esszéket le kellet fotóznia és határidőre elküldeni a tanárnak. Volt tanár, aki nem a nap végét tűzte ki határidőnek, hanem egy koradélutáni órát. Csakhogy egy másik tanár ugyanakkorra kérte a saját tárgyának a feladatait. Időnként Béni apja, aki otthonról dolgozott, félretette saját mukáját, és beszállt gyermeke feladatmegoldásába, hogy minden időre elkészüljön. Másik kliensem, Jázmin kiskamasz, 7. osztályos. Ő átlagos tanuló, egész nap egyedül volt otthon, felnőtt támasz nélkül dolgozott. Viszont, saját bevallása szerint nagyon sokat csetelt és bizony jórészt nem házi feladattal kapcsolatban.

Nagyon remélem, hogy a sok panasz a pedagógusokhoz is eljutott és megértik, hogy a kevesebb néha több, hogy nem kell(ene) a kifulladásig hajtani a tanulókat, mert ez az őrült ritmus nem tartható fenn sokáig, főleg nem hónapokig (márpedig hónapokig otthontanulás elé nézünk).

Nagyon remélem, hogy sok szülő adott visszajelzést a tanároknak: nem győzi a gyerek a mennyiséget, semmi másra nem marad idő. Ez fontos, hiszen a pedagógusoknak is kell hiteles visszajelzés, hogy alakítani tudjanak az elvárásrendszeren.

Sok szülő panaszkodott amiatt, hogy csak délután, a munkából való hazaérkezés után tudnak hozzáfogni a tanuláshoz. Ez valóban komoly probléma, hiszen az idő is kevés, a gyermek is fáradtabb, a szülő is fáradt már és ezért türelmetlenebb. Nagyon jó megoldás erre, ha a különféle tantárgyaknál az otthon egyedül levő gyermeknek segítenek a nagyobb testvérek, unokatestvérek, rokonok, ismerősök, aki éppen ráér, vagy otthonról dolgozik, de tud egy kevés időt szakítani arra, hogy online !!! , azaz Skype-on, Microsoft Teams-ben, de akár mailben, telefonon beszélve segítsen a gyereknek.

Több „tanulókör” szerveződéséről is olvastam, amikor az egy településen belül lakó gyermekere felváltva vigyáznak az éppen ráérő felnőttek. De ezzel pont azt érjük el, amit az iskolábajárás felfüggesztése tűzött ki célul: a gyermekek egymásnak adják a fertőzést, majd ki-ki hazaviszi a saját családjába. Igen, a szülőnek ez megoldás. De egy felelős szülő nem ezt a megoldást választja.

Szinte minden panaszkodó említette, hogy a magyar-matek-angol mellett a még néhány tárgy kerül sorra, biológia, fizika, történelem, földrajz, azaz kizárólag elméleti tárgyak, másra nem marad idő.

Holott pont ezek a MÁS tantárgyak, a készségtárgyak fontosak ilyenkor. Mert kell a tesi óra! Ha van kert, akkor ott lehet gimnasztikázni, futkosni, vagy játszani valamilyen labdajátékot a tesókkal. Ha meg nincs, akkor tornázni, szobabiciklizni bent is lehet. Fontos a rajzolás, a kézműveskedés. Ez is része kell legyen a napi programnak, ahogy az éneklés, zenehallgatás, az otthon elérhető hangszeren való játszás is. Mert mi lehet jobb kikapcsolódás, mint énekelni egy jót a tesókkal, szülőkkel? De lehet akár táncolni is vagy jógázni anyával, nagyobbaknak súlyzózni apával.

És ha másképp nem megy, tényleg érdemes felhívni az osztályfőnököt és elmondani neki: nem lehet megbírkózni a tanulnivaló mennyiségével. Ha pedig jön az elégtelen, amiért mégis elmaradt egy feladat, legyünk megértőbbek a szokásosnál és gondoljunk arra, tényleg ez a legnagyobb baj most, amikor ezerszámra betegszenek meg az emberek?

Józan mérlegelést kívánok pedagógusnak és szülőnek egyaránt!