Tanulás otthon

Ha kezdődik a tanév, akkor újra elkezdődik az otthoni leckeírás, tanulás és ezzel együtt sok helyen a problémák is. Most azt veszem számba, mi mindenre érdemes odafigyelni.

Nagyon fontos teendője a szülőnek kialakítani azt a sarkot, ahol a gyermek tanulni fog: ha van saját szobája, akkor ott, ha nincs, akkor bárhol a lakásban. Az ovis asztalka, amin eddig rajzolt és gyurmázott, „túlhaladott” lesz, helyette egy asztal, egy kis íróasztal, vagy akár lehajtható munkalap beállítása segíti majd a tanulást. Fontos, hogy a tanulósarok nyugodt és csendes legyen, olyan hely, ahol a kistesó nem zavarja a munkát. Ez akkor is fontos, ha a gyermek tanulószobás, azaz az iskolában marad délután és ott írja meg a házi feladatokat, tanulja meg mindazt, ami másnapra kell. Hiszen előfordul, hogy nem minden feladatot sikerül maradéktalanul befejezni, és némi munka még marad otthonra is. Nagyon praktikus, ha a munkaasztal közelében találunk helyet egy polcnak, polcos szekrénynek a könyvek, füzetek, egyéb tanszerek, és minden, az iskolával kapcsolatos eszköz számára.

Egy statisztikai felmérés szerint gyermekek nagy részének nincs megfelelő, strukturált tanulási stratégiája. Sőt nemhogy megfelelő, de többnyire semmilyen tanulási stratégiája nincs. Elég sokat ülnek a tanulnivaló felett, de a hosszú tanulási időhöz alacsony színvonalú információ-feldolgozáshoz társul. Ennek a javítására kell törekedni.

A tanulásban kulcsszó a struktúra: azaz lépésről lépésre kell haladni. Meg kell érteni az információt, aztán az információk közötti összefüggést. Majd az elsajátított tudásra építve kell feladatokat megoldani. Csak a gyakorlás eredményeként várható, hogy az elsajátított ismeretek megmaradnak.

Egy biztos: az olvasás nem tanulás! Attól, hogy a gyermekünk a tankönyv felett görnyed, még nem tanul. Attól, hogy olvassa a tananyagot, a benne levő információk és összefüggések még nem épülnek be a mindennapi feladatmegoldó rutinjába.

Gyakran a különféle tantárgyakhoz eltérő tanulási stratégia kell, és erre majd még visszatérnék egy későbbi bejegyzésben.

Az ideális helyzet az, amikor nincs sok házi feladat. És minél kisebb a gyermek, annál kevesebb van. De a valóság gyakran különbözik az ideális helyzettől és nincs mit tenni, a házit meg kell írni. Ez pedig rengeteg konfliktust szül a szülő-gyerek kapcsolatban. Pszichésen igen megterhelő, amikor a szülő előbb még csak szép szóval, aztán egyre türelmetlenebbül, végül veszekedve próbálja csemetéje értésére adni, hogy miért lenne fontos, ha végre rászánná magát és megírná a leckéjét.

A legjobb ilyenkor a fókuszt a házi feladat elkészítése helyett a tanulás iránti motiváció felkeltésére helyezni. És itt nem arra gondolok, hogy ha kész a házi, akkor kütyüzhet vagy kap egy csokit. Hanem arra, hogy a tanulást élvezetessé és érdekessé kell tenni. De legalábbis nem kellemetlenségek sorozatának kell, érezze a gyermek. Ha nem megy, akkor nem a büntetés, a bosszankodás, a veszekedés, a tv megvonás a megoldás. Inkább érdekessé kell a tanulást: bevethető itt kép, könyv, film, saját sztori, gyermekkori emlék, humor. Ha jól érezzük magunkat, akkor könnyebben tanulunk, és hosszú távon meg is jegyezzük a tanultakat. Ha szorongva, veszekedve, utálkozva erőltetjük az anyagot, nem sok marad meg belőle.