Szorongás – gyakorlati tanácsok

A minap írtam egy pár gondolatot a félelemről, a szorongásról, de jórészt csak elméleti oldalról közelítettem meg a kérdést, most pedig jöjjenek a gyakorlati tanácsok!

1. a legfontosabb, hogy ha eláraszt a félelem, ne a kanapé sarkába bevackolva magunkat és a telefonunkat szorongatva várjunk arra, hogy valahonnan valami csodajóhír érkezik. Szedjük össze erőnket, álljunk fel és MOZOGJUNK! Az intenzív fizikai mozgás enyhíti a feszültséget, hoz annyi megnyugvást, hogy utána további konstruktív lépéseket tudjunk tenni. Akinek van kertje vagy olyan helyen lakik, ahol anélkül tud sétálni, hogy találkozzon másokkal, tegye ezt! Jót tesz a futás, a kocogás – ha kezdő vagy! De bent a lakásban is lehet súlyzózni, hasizom gyakorlatokat vagy kitőrések tucatjait végezni, jöhet fekvőtámasz és tólóckodás. Szerencsés az, akinek van otthon szobabicikli, futópad, taposógép. Mire elfáradunk, addigra a feszültség is csökken és tisztább fejjel tudjuk átgondolni a helyzetet.

2. nem megy se a futás, se a fekvőtámasz, rá sem tudsz nézni a futópadra? Akkor keresd ki a 10 kedvenc DINAMIKUS zeneszámod. Azokat, amelyektől valamikor (talán évtizedekkel ezelőtt, talán pár hete) még úgy érezted, táncolnod kell! És táncolj! Addig, amíg el nem fáradsz, addig, amíg úgy érzed, már nem vet szét az idegesség, netán már képes vagy mosolyogni is.

3. ha már úgy érzed, a kétségbeesés egy részét hátra tudod hagyni, vegyél elő egy papírlapot és írd le mi az, ami a leginkább aggaszt. Ha már nem csak belül, a lelked mélyén dédelgeted a félelmet, máris egyszerűbb lesz farkasszemet nézni vele. Aztán írd le azt is, hogy mi az, amit meg tudsz tenni magadért, szeretteidért. Ha képes vagy TERVEZNI, máris van egy kapaszkodód.

4. írj listát azokról a barátaidról, rokonaidról, szomszédaidról, kollégáidról, akivel jól esik beszélgetni és BESZÉLGESS! Hívd fel őket, és oszd meg velük aggodalmaidat. Kérdezd meg, ők hogy csinálják. A társas kapcsolatoknak a megléte már önmagában is megnyugtató.

5. strukturáld a rendelkezésedre álló időt és oszd be úgy, hogy jusson idő sok mindenre. Most két véglet létezik: az, aki otthon van, de otthon vannak gyermekei is, az egész nap végeláthatatlan tanulásból és házimunkából áll. És a másik véglet: az idősek, a szinglik, vagy akik bármilyen okból egyedül ének és úgy érzik, végtelen szabadidejük van, unatkoznak, nincs mivel kitölteni a hirtelen rájuk szakadt időt.
Pont azért, mert két véglet létezik, számukra külön-külön tanácsokkal jövök.

Kitartást mindenkinek!