Legyen a napnak egy struktúrája


Photo by Tirachard Kumtanom from Pexels

Már három nap eltelt iskolába járás nélkül, de tanulással. Több-kevesebb tanulással. Persze, ez is fontos, de mellette még számos egyéb dologra kell időt szánni. Mi férjen bele egy napba? És hogy osszuk be a napot? Ezzel a két kérdéssel fordultak a legtöbben hozzám.Ami a legfontosabb: legyen a napnak egy struktúrája. Osszuk be közel azonosan az időt. Történjenek ugyanúgy, vagy közel ugyanúgy a dolgok. Legyen ez egyfajta sorvezető a gyerekeknek, tudják, mikor mit fog következni. A napirend kialakítását végezzük közösen, hallgassuk meg a gyermek(ek) véleményét, egyezkedjünk velük, mert ha részesei a történések alakításának, várhatóan nagyobb fegyelemmel, igyekezettel, netán lelkesedéssel vesznek benne részt.A reggeli kelés sok helyen nehéz, de ragaszkodjunk ahhoz, hogy közel azonos időben legyen az ébresztő, és ahhoz is, hogy ne aludjanak délelőttig. Nyilván valamivel hosszabb lesz az alvásidő, hiszen megspóroljuk az iskolába való utazás idejét. Jó, ha a tanulást délelőttre tervezzük be, mert ezzel a normál iskolai nap folyamatát követjük le, továbbá megtanulja a gyerek, hogy a feladat elvégzése az elsődleges. Ahogy a nagymamám mondta (aki most már 110 éves lenne, ha élne): akkor jobban esik az olvasás, sétálás, kikapcsolódás, ha tudjuk, hogy a napi feladat el lett végezve. Hogy a tanulás konkrétan hogyan történjen, az sokban függ az iskolától is. Az már most látszik, hogy nincs egységes módja a távtanításnak, hiszen a pedagógusok számára is egy új helyzet állt elő, amelyben ki kell találniuk hogy működjenek a dolgok. És persze a technikai feltételek sem egységesek. Nyilván három nap után nem is várható, hogy a távoktatás gördülékenyen beindul, de bízzunk abban, hogy további egy hét múlva már kezd kikristályosodni a távoktatás módja. Ahol több, eltérő korú gyermek él a családban, akik más-más iskolába járnak, ott ne lepődjünk meg azon, hogy iskolától függően változik az online tanítás módja.Hogy szülőként mit tehetünk a tanulás érdekében? Erről majd egy további posztban írok. Most csak annyit, hogy mit NE tegyünk: ne tanuljunk helyettük! ne próbáljunk mindent mindig kontroll alatt tartani! de ne is engedjük szabadjára a gyeplőt!Egy helyben ülni és csak tanulni unalmas, fárasztó, demotiváló. Ezért iktassunk be “tesiórákat”, legyenek szünetek, amikor rohangálni lehet az udvaron (ha családi házban lakunk) vagy akár iktassunk be 15-20 perc közös éneklést, táncolást.Próbáljuk az étkezések időpontját közel azonos időre tenni. Ezek előkészületeibe pedig vonjuk be őket is.Az három évesnél kisebbeknek délután alvás következik, az ovisoknak szintén ez lenne az ideális, de ha nem, akkor csendes pihenő. Sőt: az iskolásoknak is ez lenne az ideális. Ebéd után, tele hassal picit elnyúlni. A csendes pihenő NEM azonos a TV nézéssel, a számítógépes játékkal és a telefonozással. Délután mindenképpen legyen valami olyan elfoglaltság, ami a házi munkához kapcsolódik: takarítás, viráglocsolás, ruhák elpakolása, vagy akár felügyelés a kistesóra, míg a szülők valamit dolgoznak. Legyen valami, ami egyénileg fontos, kedvenc időtöltés (ideális esetben olvasás, rajzolás, kreatívkodás, kevésbé ideális esetben a kedvenc sorozat megnézése, vagy valamilyen digitális eszközön játszás). És legyen valami közös is, amibe mindenki, vagy majdnem mindenki bevonható: társasjáték, közös mesélés, beszélgetés, filmnézés, éneklés.Az esti rutin pedig ne térjen el a megszokottól. Attól, hogy kicsivel később lehet felkelni, még nem jelenti azt, hogy jóval később lehet lefeküdni. Mert, ugye tudjuk és nem tévesztjük szem elől, nem vakáció van, hanem távtanulás.