Iskolakezdés

Idén szeptember első hétfőjén kezdődik a tanév. Mivel segíthetjük gyermekünk iskolakezdését, tanévkezdését?

Ha elsőbe megy a gyerekünk, akkor érdemes többször elbeszélgetni vele arról, hogy mi is az iskola. A legtöbb gyerek lelkesen várja, hogy iskolássá váljon és boldogan választja ki, nézegeti, próbálgatja az iskolatáskát, a tolltartót, a tornazsákot. Ugyanakkor lehetnek félelmei is, amelyeket néhány beszélgetéssel el tudunk oszlatni. Hasznos gyakorlati információkkal ellátni: elmondhatjuk neki, mi a tanóra, honnan tudja majd, hogy az óra véget ér (ez a legtöbb gyermek számára az alapkérdések közé tartozik). Elmondhatjuk, hogy milyen órái lesznek, hogy lesz olyan óra, amikor számolnak, olyan, amikor a betűket tanulják, de lesz énekóra és rajz is, meg elmondhatjuk, hogy a tesi tornateremben lesz, és egyedül kell átöltöznie. Kérdezni szokták, hogy mikor lehet enni és inni, vagy akár a mosdóba kimenni, nyugtassuk meg, hogy erre lesz idő és majd a tanítónő elmondja a konkrét szabályokat. Ha tudjuk, hogy milyen lesz az osztályterme, elmondhatjuk, hogy lesz (és hány) padtársa vagy asztaltársa.

Ha van nagyobb testvére, akkor lehet ő az, aki a kicsit bevezeti az iskoláslét gyakorlatába, sőt, jó esetben ez már azáltal megtörtént, hogy az iskolás tesó kötetlenül, akár a közös esti vacsora alkalmával mesél az iskolás élményeiről.

Érdemes együtt végignézni a tanszereket: mi mire jó, melyik füzet lesz a mateké, melyik az írásé, melyik a rajzé.

Ha a gyerekünk már nagyobb, akkor az iskolakezdés gyakran nem egy várt pillanat. Ilyenkor az nem segít rajta, ha azt mondjuk, hogy „tetszik – nem tetszik, márpedig iskolába járni kell”. Jóllehet ez így van, de sokkal jobban támogatjuk gyermekünket lelkileg, ha számba vesszük, melyek az iskolakezdés pozitívumai: találkozás az osztálytársakkal, napi együttlét a legjobb baráttal, találkozás a kedvenc tanárral, és/vagy a kedvenc tantárggyal. Aztán ott vannak a kihívások: sportban, különórákban, tanrenden kívüli tevékenységekben.

Akár most lett elsős a gyermek, akár már nagyobbacska alsó tagozatos, vagy már rutinos iskolás felső tagozatos általános iskolás, a lazább nyári szünetes napok után nagy segítség az az iskolás napi rutinhoz való visszatérésben, ha már iskolakezdés előtt fokozatosan visszaállítjuk a reggeli kelés és esti lefekvés idejét: azaz korábban kelünk, lehetőleg azonos órában, és este korábban fekszünk, szintén azonos órában. Nem csak a jó iskolai teljesítményhez, de általában az egészséges élethez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Egy gyereknek vagy tinédzsernek minimum nyolc óra alvásra van szüksége, így ehhez képest kell kiszámolni a lefekvés idejét, ami nem lehet alku kérdése! Természetesen fontos megbeszélni a gyermekkel, hogy miért kell este pont akkor lefeküdni, de ezt a gyermeknek el kell fogadnia.

Segíthet az elalvásban, ha az esti órákban már nincs tévézés, kütyüzés, viszont van esti mese, vagy egy kis beszélgetés, ami a másnappal kapcsolatos szorongást hivatott oldani.

Mivel iskolakezdés, tanévkezdés (sőt félévkezdés) nincs minden nap, érdemes megünnepelni a napot, vagy az első tanítás hit végét. Az ünneplés része lehet a kedvenc étele vacsorára, valamilyen közös program, esetleg apró ajándék. Ez utóbbi kapcsolódhat a tanuláshoz, hiszen tanévkezdést ünnepelünk, de ne olyan taneszköz legyen, amit amúgy is meg kellene venni, hanem valamilyen extra apróság.

Nagyobb gyermeknél sokat segít az első napok kedvetlenségének enyhítésében, ha úgy érzi, hogy van az életének olyan területe, amelyet ő kontrollál. Tegyük lehetővé, hogy ő válassza ki, milyen ruhát visel az első héten, mi kerüljön az uzsonnás dobozába. A döntés szabadsága magabiztosságot ad, ami pedig segít azoknak a dolgoknak az átvészelésében, amelyek felett nincsen hatalma, jelen esetben az iskolába járás.

A gyerekek sokszor hallanak olyan mondatokat, mint a „Most még könnyű, de majd ha gimis leszel, meglátod, hogy…” vagy a „Felső tagozatban minden sokkal nehezebb lesz!”, ami ijesztő is lehet a számukra. Cserébe emlékeztessük arra, ami folyamatos: az osztálytársai ugyanazok a gyerekek, akik júniusban voltak, és az iskola sem lesz egyik napról a másikra nehezebb Emlékeztessük, hogy a nagy változások általában nem hónapok alatt történnek, hanem inkább évek egymásutániságában látszanak.

És ne semmitmondó üzenetekkel nyugtatgassuk szorongó gyermekünket. Jó szándékú üzenet az, de egyben semmitmondó is, hogy „Ne aggódj, minden rendben lesz!” Vagy „Meglátod, jó lesz!” Vagy „Úgy jössz majd haza, hogy belátod, semmi okod nem volt az izgalomra!”. A fentiek helyett mondjunk inkább olyasmit, hogy „Teljesen természetes, hogy izgulsz. A legtöbb gyerek fél az első naptól a suliban”. Ez segít abban, hogy félelmeit bátran elmondja és érzi, hogy megértjük őt.

Bojtos Tünde

tanácsadó-szakpszichológus