Fogadalmak félévi bizonyítvány osztás után

Az újév első napján/napjaiban a legtöbb ember tesz valamilyen fogadalmat. Nincs ez másként így, az első félévet lezáró bizonyítvány osztását követően a gyerekeknél sem. Jóllehet többnyire nem maguktól teszik, hanem ezt a felnőttek, szülők, pedagógusok várják el. És leginkább a tanulmányi eredményekkel kapcsolatosak, pontosabban a tanulmányi eredmények javítását célozzák meg.

De mi minden kell ahhoz, hogy a fogadalom valósággá váljon? Elsősorban és legfőképpen önismeret. Annak az ismerete, hogy a gyermek tudja, lesz-e ereje, energiája, lehetősége  a célig jutni. Fontos, hogy fel tudja mérni: akarja-e igazán? Mivel a gyermek önismerete nincs azon a szinten, hogy meg tudja ítélni, képes lesz-e egy adott célt elérni, mindig a szülő felelőssége segíteni őt abban, hogy reális célokat tűzzön ki maga elé. Lehet, hogy a gyerek arra vágyik, hogy a matek 2-es legyen 5-ös, de ha tudjuk, hogy a képességei alapján erre nincs reális lehetőség, akkor ne jóváhagyóan bólintsunk rá, ne bíztassuk, hogy „helyes, ezt várjuk”, hanem üljünk le vele és a valódi képességei, továbbá tudásszintje alapján együtt tűzzünk ki célt/célokat.

Fontos, hogy a kitűzött cél betartható legyen. Ne várjunk csodát két vagy három hét alatt, hanem annyi időt szánjunk rá a változásra való várakozásra, amennyi reális.

A fogadalmak kétfelé oszthatók aszerint, hogy közzéteszi valaki, vagy csak magában dönti el. A bátrabbak elmondják, akik meg nem bíznak magukban, vagy megkapták párszor, hogy „már tavaly is megfogadtál valamit és semmi se lett belőle”, inkább megtartják maguknak. Pedig elmondani azért is jó, mert lehet, hogy egy osztálytárs, barát kapcsolódik és együtt könnyebb megküzdeni a feladattal.

A kitűzött cél legyen konkrét. Az általános fogadalmak, mint például: ezentúl jó leszek, a második félévben csak jó jegyeim lesznek, mától fogva vigyázok magamra, biztos nem elérhetőek, hiszen még csak nem is megfoghatóak. De egy konkrétan meghatározott cél már az, ilyen: ezentúl minden vacsora után elviszem a tányérom a mosogatóba, hétvégén segíteni fogok anyának a főzésnél, ha hull a hó, segítek elseperni a teraszról a havat, ha valaki belém köt, kitérek előle és nem rúgok a lábába, meg fogom enni a gyümölcsöt, amit tízóraira csomagoltak. Konkrét cél esetében segít, ha megtanítjuk a gyermeket arra, hogyan ellenőrizze magát, pl. vezessen naplót, amibe beírja, hány órát foglalkozott tanulással, mennyi és milyen gyümölcsöt evett, milyen házimunkában segített.

Hosszú távú cél esetén osszuk szakaszokra a folyamatot és tűzzünk ki több, egymásra épülő kisebb célt! A rövidebb szakaszok könnyebben kezelhetőbbek, több sikerélményt nyújtanak, és mivel kézzelfoghatóbbak, jobban motiválnak a továbblépésre.

Ha mégsem sikerül betartani a fogadalmat, ne hagyjuk, hogy a gyermek összezuhanjon. Helyette vegyük sorba az okokat, hogy miért nem sikerült, a kifogásokat, amivel mentegette magát és ezeket beszéljük át.

Ha több fogadalmat tett a gyermek, és nem sikerül megvalósítani csak egy részüket, örüljünk annak, ami összejött és hagyjunk célokat későbbre is! Több cél esetén rangsoroljunk, hogy mi a fontosabb? Készítsünk listát és vegyük sorba a kitűzött célokat. Ha egyszerre eggyel foglalkozunk sokkal nagyobb eséllyel érünk célba. Aztán, ha sikerült, jöhet a következő!

Sok sikert a fogadalmak megvalósításához és ha mégsem sikerülne, ha nehezünkre esik  megbeszélni a gyermekkel a kudarc okait, forduljunk pszichológushoz: segít más szögből nézni a kitűzött célt, segít reális (rész)célt kitűzni, segít az önismeret mélyítésében.

Bojtos Tünde

Tanácsadó-szakpszichológus