Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

Legyél nevelőszülő

Ha van egy kis hely a szívedben és a lakásodban egy gyermeknek akkor ne habozz, jelentkezz! Segíts neki, hisz csak a szeretetedre vágyik!

Tovább olvasom!

Így segíthetsz

Minden fillér számít! Olvasd el, hogyan tudsz segíteni. Bölcsőde-korai fejlesztő központ, utógondozotti házak önkéntes segítés. Segíts, hogy segíthessünk a gyermekeknek!

Tovább olvasom!

1
Gyermek
1
Nevelőszülő
1
Tanácsadó
Éve

Elérhetőség

Irodánk címe: 1084 Budapest, Víg utca 41-43.

Jelentkezés nevelőszülői tanfolyamra:

titkarsag@gyermekvedok.hu

5 éves a PGYSZ, Dr.Lajos Krisztina interjú

Öt éves a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

2015-ben alapították a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálatot, idén ünnepli 5 éves fennállását.

Ennek kapcsán beszélgetek a 4 szakmai vezetővel:

Kedves Krisztina, mióta dolgozol a Pgysz-nél?

2016. szeptember 15 óta vagyok nevelőszülő a PGYSZ-nél és 2020. szeptember 15. napjától látok el szakértői, szakmai vezetői feladatokat.

Hogyan kezdtél? Mi volt az akkori munkaköröd?

Nevelőszülőként két gyermeket nevelek. A ma már 8 éves autista, ADHD, epilepsziás fiút, aki csecsemőotthonból került a családunkba és egy 17 éves lányt, aki másik nevelőszülői hálózatból jött, akkor kiskamaszként hozzánk.

 Milyen szakmai múlttal jöttél a Pgysz-hez?

Szociálismunkásként végeztem a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán, majd a SZTE-n a jogász szakot is elvégeztem. Ezt azért tettem, mert az ügyfeleimnek nem tudtam eléggé segíteni, a jogászok pedig nehezen találták meg a hangot a klienseimmel, így ez a tapasztalás arra ösztönözött, hogy a jogot is meg kellett tanulnom, hogy hatékonyabb legyen a segítői énem.

1998. január 1-től, a gyermekvédelmi törvény hatályától dolgozom szociális, gyermekvédelmi, államigazgatási területen. Gyermekjóléti szolgálatnál dolgoztam Bács-Kiskun Megyében Kerekegyházán és Kecskeméten, majd szakellátásban nevelőszülői tanácsadó, utógondozói tanácsadó voltam a Bács-Kiskun Megyei TEGYESZ-nél kezdetben, amit átvett később a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató. Néhány hónapot Kecskeméten az SOS Gyermekfaluban is dolgoztam, mint növendékügyi előadó.

Hány nevelőszülő és hány gyermek tartozik hozzád, az ország mely területéről?

Bács-Kiskun, Tolna, Jász-Nagykun Szolnok megye a területünk, ahol 4 tanácsadó kolléga munkáját segítem a szakértelmemmel, a terület központja: Kalocsa. 45 nevelőszülő és 125 férőhely van jelenleg a területen.

Mit tartasz a Pgysz-ben a legfőbb értéknek a munkád kapcsán?

Örülök, hogy egy olyan szervezetben dolgozhatom, ahol a gyermekek érdeke nem csak szavak szintjén az első, hanem a szakmai munkában is a gyermekek érdeke a prioritás. Fontosnak tartom, hogy a PGYSZ-nél a szociális szakma érték teremtő és lehetséges minden eszközét használhatjuk a munkánk során. Egyéni esetkezelés, ügyintézés, de a közösségi szociális munka is fontos a táborok, programok szervezésekor.

Milyen nehézségekkel szembesülsz a munkád kapcsán?

A legnagyobb nehézség, amikor nem a szakmai érveke döntenek a gyermekek elhelyezése, sorsa meghatározásakor, hanem a rendszer rossz működése, régi beidegződése, rossz skillek, merev protokollok használata és mindezt a gyermekvédelmi törvény mögé bújva teszik.  Maga a rendszer abuzálja a gyerekeket. Tapasztalom, hogy a nevelőszülői hivatás még mindig nincs a társadalom által elfogadva és elismerve sem, nagyon sok negatív kritikai, ítélkezés éri a nevelőszülőket. Hiányolom a nevelőszülők érdekvédelmét és a jog részéről a nevelőszülők speciális védelmét.

Mik a távlati terveid, milyen célokat szeretnél elérni? Hogyan látod a Pgysz jövőjét?

A jövőre vonatkozó vízióm, hogy a legszínvonalasabban működő nevelőszülői hálózat legyen a PGYSZ az országban. Ennek egyik fontos állomása az ISO minősítés, a minőségbiztosítás, de nagyon sok terület van még, ahol fejlődni lehet. Ez lehet vezetői, menedzsment szinten, de tanácsadói kollegák szintjén és a nevelőszülők részéről is. Fontosnak tartom a képzést, az élethosszig tartó tanulást, fejlődést, aminek mindenkinek részese kell lenni. Mindig kerülhetünk olyan szituációba a gyerekeink által- mert ők olyan sok félék és egyediek- amilyen még nem volt vagy az a megoldási mód most ennél a gyereknél nem alkalmazható és tanulnunk kell új módszereket. Fontos a team munka, az együtt dolgozás, az esetmegbeszélések, szupervíziók.

Mi vitt szociális területre, miért éppen a gyermekvédelem?

Nekem nagyon-nagyon jó gyermekkorom volt, tele szeretettel, élménnyel, ünneppel, kalanddal. Nagy trauma volt számomra mikor rájöttem, hogy nem minden gyereknek adatik meg az, ami nekem, ekkor voltam vagy tíz éves. Azóta tudom, hogy azért kell dolgoznom, az életem egyik célja, hogy a gyerekeknek jó legyen, hogy segítsem az életútjukat a számomra megadatott tudással, információval és lehetőségekkel. Ami tőlem telik, azt megteszem, hogy minden gyereknek jobb legyen a gyerekkora, mert akkor könnyebb lesz az élete felnőttként, mert van miből töltekeznie.

Mit üzensz a Pgysz dolgozóinak, gyermekeinek, igy az öt éves évforduló kapcsán?

Azt kívánom a PGYSZ-nek, hogy a gyermekek védelme, a nevelőszülők összetartása, érdekvédelme, a szakmaiasság mindig legalább ennyire fontos legyen a szervezetben, mint MOST.

 

Dr.Lajos Krisztina

Lejegyezte:

Samu-Erdélyi Erzsébet

Kommunikációs munkatárs

E-mail: kommunikacio@gyermekvedok.hu

Interjú Szalai József Stratégiai Igazgatóval

Öt éves a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

2015-ben alapították a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálatot, így idén 5 éves fennállását ünnepli. Ennek kapcsán beszélgetek Szalai József stratégiai igazgatóval a PGYSZ múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

  • Kedves Józsi, kérlek, mesélj magadról! Miért éppen a szociális szakmát választottad? Hogyan kerültél a PGYSZ-hez, milyen feladatokat láttál el?

Bár az első kérdésed egyszerűnek tűnik, mégis oly mértékben összetett, hogy amennyiben élnék azzal a lehetőséggel hogy mindent elmondjak, amit el tudnék és el szeretnék mondani magamról, az már önmagában meghaladná egy szokványos interjú terjedelmi korlátait, hiszen nem vagyok „mai gyerek”… Komolyra fordítva a szót: annyi minden történt velem az életben magánéleti és szakmai vonatkozásokat tekintve egyaránt, hogy itt és most csak nagy vonalakban tudok válaszolni. A kádárkori ötvenes, hatvanas éveket írjuk: nem könnyű, de tisztes – és nem utolsó sorban nagyon színes – gyermekkorom volt  egy kis Veszprém megyei faluban, három gyermekes család (fiúk) első gyermekeként, óvodába nem jártam (mert nem volt) , majd iskolák, zeneiskola, ifjoncként középiskola. Győrben végeztem, textiltechnikusként vágtam neki a nagybetűs életnek. Képzőművész körbe jártam, textiltervező iparművész szerettem volna lenni, de ez sajnos nem jött össze. Első nekifutásra nem vettek fel az Iparművészeti Főiskolára, másodikra meg már nem futottam neki… Hat év ingázás: a Pápai Textilgyárban kezdtem el dolgozni, kezdetben művezetőként kerestem a kenyerem, majd programozó technikusként fejeztem be életemnek ezt a rövid szakaszát… Aztán szinte „berobbantak” a 70-es évek, amikor is alapjaiban megváltozott az életem. Mivel kis falumban akkortájt kezdte meg működését egy később országos hírűvé vált idősotthon, 1977-ben az akkori igazgató ide hívott dolgozni raktáros-könyvelőnek, igazából itt „fertőződtem meg” a segítő munka, a szociális szakma szeretetével. Annyira, hogy innen mentem nyugdíjba 2011-ben (Istenem, 34 csodálatos év!), miközben egy felsőfokú szakképesítést, három magyar- és egy uniós diplomát sikerült begyűjtenem… A képesítéseket illetően csak annyit, nem a mennyiség a lényeg, hiszen gyűjtögetni a hörcsög is tud, hanem ami emögött áll, és az nem más, mint egyfajta tudatos építkezés, amely belülről fakadt. Ez – egy akkor már – határozott, következetes elvárás volt saját magammal szemben. Hogy értsd mire gondolok: kezdetben pénzügyekkel foglalkoztam (gazdasági vezető lettem), majd ténylegesen az intézmény fő profilja, a  szociális segítés felé fordultam, ami nagy kihívás volt a „műszaki, majd gazdasági előéletem” után, hiszen egy számomra eddig ismeretlen területet kellett megismernem, és ezen a területen kellett megfelelnem, természetesen elsősorban az ellátottjaink, valamint hozzátartozóik, de nem utolsó sorban magam felé nap mint nap… Büszkén vallom, hogy a „Bárczi-n” olyan nagy nevek okítottak a szakma alapjaira mint pl. Göllesz tanár úr, de sorolhatnám az ő pályatársait hosszasan, akik mind karizmatikus emberek, és persze nagyszerű pedagógusok voltak. A rendszerváltást követően 1991-ben – egy kemény pályázati mezőnyből győztesen kikerülve – az igazgatói székben találtam magam…  Aztán Államigazgatási Főiskola, majd nemzetközi gyakorlat Franciaországban, menedzserképzés, és itt már nem volt megállás… Veszprém megye módszertani intézményét vezettem, a Külsővati Idősek Otthona jól csengő név volt a szakmai palettán. Az intézmény módszertani munkája kapcsán szoros szakmai kapcsolatban álltunk a minisztériummal, megyei és megyén kívüli társintézményekkel, ezen felül pedig jelentős nemzetközi kapcsolatokat ápoltunk idősellátó intézményekkel, külföldi szakemberekkel, civil szervezetekkel. Vezetésem alatt komoly beruházások történtek, számos innováció indult el a „külsővati műhelyből”, melyekre jóleső érzéssel gondolok vissza, de a legfontosabb: lakóink ellátása példaértékű volt, mindezeket az ágazati irányítás és fenntartó is magas elismerésekkel nyugtázott. 2011-es nyugdíjazásom után – egy rövid időre – még kipróbáltam magam az üzleti szférában. Aztán egyszer csak  megcsörrent a telefonom…

  • Gondolom, innen kezdődik az az új fejezet az életedben, amit „csupa nagy betűvel” PGYSZ-nek hívnak! Tényleg, hogy is volt ez? Milyen feladatokat láttál el?

Valóban. A telefon másik végén nem más, mint Karsa Andrea főigazgatónk volt, aki megkérdezte: pillanatnyilag vannak-e „szabad gyökeim”, illetve ha igen, lenne-e kedvem Vele együtt dolgozni a gyermekvédelmi szakellátásban? Váratlanul ért a hívás, de nagyon jólesett.  Andreát  a „módszertanos időkből”, még a minisztériumból ismertem. A telefonban elmondta, hogy épp egy nevelőszülői hálózat létrehozásán dolgozik, és hogy a szervezetépítésben egy menedzser típusú kollégára lenne szüksége, és konkrétan rám gondolt. Hát mit mondjak? Megállt bennem az „ütő”… Én, aki a fél életemet az idősellátásra tettem fel, most egyszerre gyermekvédelem? Úgy éreztem, a dolog bármennyire is a segítésről szól, mégis csak egy teljesen más terület. Kértem egy nap gondolkodási időt, majd rövidesen személyesen találkoztunk. Végül is úgy láttam: a szakmai jogszabályokat, elvárásokat, gyakorlatot kitartó tanulással el lehet sajátítani, a többi hozzáállás, szervezőkészség, elköteleződés kérdése… Igent mondtam! És most jön a PGYSZ történetének általam „hőskorként” emlegetett szakasza. Büszke vagyok rá, hogy részese lehettem.  2015 közepétől egy éven keresztül fizetés nélkül, önkéntesként dolgoztunk. A legfőbb feladat – miközben Andrea elkészítette a működéshez alapvetően szükséges dokumentumokat – a hálózatépítés, azaz a leendő nevelőszülők toborzása, majd képzésük elindítása, működési engedélyük megszereztetése volt, miközben párhuzamosan önmagunkat (mármint a PGYSZ-t) is meg kellett mutatni, be kellett mutatni a szakma szereplői, ill. a tágabb értelemben vett „külvilág” felé. 2015 december 21-én 8 nevelőszülővel, 16 férőhellyel megkaptuk a Fővárosi Kormányhivataltól a működési engedélyünket. Immár nevelőszülőink és gyermekeink is voltak. Számomra a java csak most kezdődött: toborzás, médiákon keresztül, lakossági fórumokon, plakátozás, szórólapozás, telefonos és személyes ismerkedés a jelentkezőkkel, látogatások, összejövetelek, beszélgetések, környezettanulmányok, sok-sok papírmunka, képzés, tanácsadás, ismerkedés, bemutatkozó látogatások  TEGYESZ-eknél, SZGYF-eknél, Gyámhivataloknál, stb… Mozgalmas napjaink voltak, miközben potenciálisan szép lassan növekedni kezdett a nevelőszülők és férőhelyeink száma, és ez  tart a mai napig. Persze mára már nem a toborzáson van a hangsúly, a mennyiségi növekmény helyett a minőség fejlesztésének szempontjai váltak elsődlegessé. Több mint egy év elteltével már „saját lábára” állt a szervezet, új munkatársaink is lettek. A közép-dunántúli régióban nevelőszülői tanácsadóként igyekeztem legjobb tudásom szerint segíteni a hozzám tartozó nevelőszülők munkáját, miközben tanultam, tanultam, tanultam. Minden egyes nap, minden egyes eset, minden nevelőszülői probléma újabb és újabb kihívások elé állított, melyek megoldása, vagy épp a megoldáshoz vezető út meglelése hozzájárult szakmai épülésemhez. Andreától, de a kollégáimtól is nagyon sok segítséget kaptam. És most figyelj: a nevelőszülőktől is nagyon sokat tanultam. Aztán ahogy növekedtünk a nevelőszülők és a férőhelyek számában, úgy egyre inkább szükségessé vált  újabb és újabb nevelőszülői tanácsadók felvétele, alkalmazása. Innentől területi igazgatóként már – Tolna megye kivételével – az egész dunántúli régió nevelőszülőinek és tanácsadóinak szakmai munkáját kellett koordinálnom, segítenem, ugyanakkor ellenőriznem is. Itt már elmondhatom azt, hogy ekkorra képessé váltam arra, hogy új kollégáim betanításával közvetítsem a Szakmai Programunkban is megfogalmazott elvárásokat. Nagyon sok pozitív tapasztalat, ugyanakkor sajnálatos esetek is kapcsolhatók ehhez az időszakomhoz.  Ez utóbbiról csak annyit mondanék, hogy néhány nevelőszülőnktől a nem megfelelő, vagy éppenséggel etikátlan munkavégzésük miatt meg kellett válnunk. Meggyőződésem, hogy ezen esetekben helyesen jártunk el, hiszen ez a fajta „megtisztulási folyamat” is hozzájárult a minőségbeli épülésünkhöz, szakmai hitelünkhöz. Mi ezt nem szégyelljük, bátran felvállaljuk – hiszen a bajokat, súlyos szabályszegéseket nem söpörjük a szőnyeg alá -, miközben nagyon büszkék vagyunk elért eredményeinkre. Összességében elmondhatom: ez is egy nagyon szép, izgalmas, kihívásokkal teli időszak volt. Hozzá kell tennem, hogy a Somogy-Baranya megyei szakmai vezető 2019. január 1-i kinevezése rendkívül sok terhet levett a vállamról, hiszen innentől e földrajzi egységben gyakorlatilag megosztottuk a feladatainkat.

  • Mikor neveztek ki stratégiai igazgatónak, és mi ebben a munkakörben a feladatod?

2020 szeptember 1-től ért a megtiszteltetés, amely egy teljesen új, izgalmas feladat. Tudni kell, hogy ezt a lépést egy alaposan átgondolt szervezeti átalakítás hozta magával. Úgy láttuk, hogy a PGYSZ mint munkaszervezet az erőteljes abszolút számbeli növekedése kapcsán egy olyan mérföldkőhöz érkezett, amikor szükségessé vált újra gondolnunk gyakorlatilag mindent, ami egy ilyen rohamos léptekben fejlődésnek indult munkaszervezet esetében – ha akarjuk, ha nem – indokolt. S hogy mi ebben a munkakörben a feladatom? Őszinte leszek: még nekem is nehéz összefoglalni, de megpróbálom… Elvárás, hogy gyakorlatilag konstruktív segítője legyek a főigazgatónak, ill. a vezetői értekezletnek, e minőségemben szakmai-, tervezési-, fejlesztési-, tanácsadói feladatokat kell, hogy ellássak. Hatáskörömbe tartozik többek között – és most bocsáss meg, hogy nem idézem be egy az egyben a munkaköri leírásomat –  különböző tervek, irányelvek, programok, rendszerek és eljárások kidolgozása, megvalósítása és  figyelése stratégiai célok megvalósítása érdekében. Fontos: a szervezet működéséhez a személyi és tárgyi feltételek biztosítására javaslatok megtétele, az erőforrások hatékony felhasználásának biztosítására elképzelések, javaslatok előterjesztése. Még talán amit kiemelnék: menedzserként fontosnak tartom a PGYSZ kommunikációs és marketingstratégiájával kapcsolatos döntés előkészítési munkát. És még két dolog: ezzel a beosztással a PGYSZ minőségirányítási vezetője és képzési felelőse is lettem…

  • Hogy látod a PGYSZ fejlődését és eddigi életútját?

Nem „hazabeszélek”: az elmúlt öt évünk önmaga reklámja. Iszonyú mértékű építkezés van  a hátunk mögött, büszkén állíthatom, hogy a nevelőszülői hálózatok palettáján szinte a semmiből meghatározó tényezővé, szolgáltatóvá nőttük ki magunkat. De ne csak a mennyiségi fejlődésről beszéljünk! Óriási előrelépés, hogy 2020-ra, öt év után ISO 9001:2015 szabvány szerinti minőségirányítási rendszerben dolgozunk. Még ami a fejlődést illeti:  gyermekeink, nevelőszülőink, munkatársaim  érzésem szerint igazi „csapatba” kovácsolódtak, jól érzik magukat, és ami nem utolsó: a közvélemény visszajelzései – nem megfeledkezve a kis számú negatív visszacsatolásokról sem – összességében  bátorítóak, bíztatóak. Ami a PGYSZ eddigi életútját illeti, mint minden közösségben, családban, voltak botlások, nehézségek, kudarcok, ugyanakkor  szép, boldog napok, sok-sok elismerés, előremutató fejlemények. És hála a csapatnak, mindenkinek, ez utóbbiból sokkal, de sokkal több volt. És meg egy nagyon fontos dolog: folyamatosan éreztük és érezzük mai is a fenntartónk – a Magyar Pünkösdi Egyház – töretlen bizalmát és hathatós támogatását.

  • Milyen nehézségekkel kellett eddig szembenézned?

Egyszerű a válaszom: minden olyan dologgal, ami új volt számomra ebben a szakmában. De nagyon sokat segített Andrea, aki probléma esetén a nap szinte minden percében elérhető volt, de nem szabad megfeledkeznem az olyan rutinos munkatársaimról sem, mint pl. Jungvert Vali (jelenleg szakmai vezető), akinek szinte az egész élete a gyermekvédelemről szól… És ha nehézségekről kell beszélnem, egy dolgot mindenképp meg kell említenem: az emberi ostobaság, ami főleg a hivatali packázásokban, a hatalom fitogtatásában ölt testet. A hatósági ügyintézés sajnos nagyon személyfüggő, és ez nem szabadna hogy így legyen! Nem részletezném, de aki a gyermekvédelemben dolgozik, tudja mire gondolok…

  • Milyen pozitív, örömteli dolgokat éltél át eddig?

Hú, ez jó kérdés, és nagyon kellemes. Megpróbálom röviden rendszerezni. Amikor a PGYSZ-hez kerültem, naponta jó érzéssel töltött el az újabb és újabb ismeretek megszerzése, elsajátítása. Mindig örül az ember, ha egy-egy új nevelőszülőt tud toborozni, megnyerni, aki aztán később bizonyítottan is megállja a helyét. Tanácsadóként a nevelőszülők barátsága, tisztelettel teli viszonyulása, őszinte érdeklődése mindig jó érzés volt, de legfőképp, amikor az általa ellátott csöppségek ismerősként szaladnak eléd, adják a puszit… Később, területi igazgatóként az új munkatársak „betanítása”, bevezetése a PGYSZ szervezeti kultúrájának rejtelmeibe, és persze az ő későbbi visszajelzéseik… És hát örömmel töltött el pl. minden olyan alkalom, ahol együtt lehettünk gyermekeinkkel, nevelőszülőinkkel, munkatársainkkal, pl. családi napok, táborozások.

  • Hogyan látod a PGYSZ jövőjét, fejlődését ?

Ha nekem szegezed a kérdést, akkor ez nyilván szubjektív dolog, hisz egy szervezet, egy cég jövője rengeteg külső és belső tényezőtől függ, pl. utalnék itt a szabályozók mindenkori változására, ami legnagyobbrészt tőlünk független, de attól is, hogy  esetleg 10 év múlva kik és hogyan dolgoznak ebben a „szekérben”, amit PGYSZ-nek hívnak… Egy biztos: ha ebben a szellemben, ebben a munkatempóban, ezzel az elhivatottsággal – és egy irányban! – próbáljuk tolni a „négykerekűt”, akkor túl nagy baj nem lehet, nagy ballépések nem lehetnek.  Már rég túl vagyunk azon az időszakon, amikor még a nevelőszülők toborzása fontos kérdés volt, ma már véleményem szerint sokkal inkább a minőségre kell, hogy fektessük a hangsúlyt. A számbeli növekedés persze nem baj, de nem elsődleges. Hittel, emberséggel, szakmaisággal tovább kell mennünk azon az úton, amelyre ráléptünk ! A kimeneti oldalon kiegyensúlyozott, boldog gyermekeket, társadalmilag elismert nevelőszülőket, a maiakat, és a maihoz hasonló nagyszerű munkatársakat szeretnék látni! Zárójel: ahhoz, hogy lássam, én is kellek majd…

  • Milyen célokért dolgozol most, milyen fejlesztések várhatók?

Megpróbálok diplomatikus lenni: nyilvánvalóan folyamatosan fejlesztünk. Fejlesztések várhatóak az emberi erőforrásokat illetően, infrastrukturálisan, szakmailag, és minden olyan vonatkozásban, melyeket lehetőségeink, forrásaink engednek. Székhelyünk már impozáns, szép, de ezen kívül regionális telephelyek létrehozása, új szakfeladat/ok, új típusú képzés beindítása, programszintű előrelépések és sok más egyéb is szerepel a tarsolyunkban. De ezeket konkrétan nyilvánosságra hozni már nem feltétlen az én kompetenciám…

Szalai József Stratégiai Igazgató

Az interjút lejegyezte:

Samu-Erdélyi Erzsébet

Kommunikációs munkatárs

E-mail: kommunikacio@gyermekvedok.hu

5 éves a PGYSZ

Ma Gátiné Barta Erzsébet Szakmai vezetővel beszélgettem, aki nemrég csatlakozott hálózatunkhoz, de eddigi életének szakmai tapasztalatait kiválóan hasznosítja hálózatunknál.

Kedves Gátiné Barta Erzsébet (Zsóka),

Mióta dolgozol a Pgysz-nél? 2020.11.01.

Mi volt az akkori munkaköröd? Szakmai vezetőnek jöttem a hálózathoz, és nevelőszülői tanácsadónak

Milyen szakmai múlttal jöttél a Pgysz-hez? A szociális ágazat több területét is kipróbáltam, 10 évig dolgoztam egészségügyben (Dél-pesti Centrumkórház sürgősségi Osztályán, Honvéd kórházban), 10 évig dolgoztam az Idős ellátásban, 10 évig a Hajléktalan ellátásban. A gyermekekkel való foglakozás mindig is szívügyem volt, 2014. szeptemberétől gyermekvédelmi gyámként dolgoztam a Pest megyei TEGYESZ-nél, onnan a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatóhoz mentem nevelőszülői tanácsadónak, majd területi referens lettem és 2020.07.01.-től területi igazgatóként fejeztem be ott a pályafutásom, sajnos ebben a munkakörben nagyon távol kerültem attól, amit igazán szeretek csinálni, gyerekeket, nevelőszülőket már csak a facebook oldalán láttam, nem éreztem jól magam abban munkakörben, nem tudtam közvetlen segítséget nyújtani, így felmondtam. Nagy örömömre ebben az időszakban hirdette meg a PGYSZ a szakmaivezetői állást, jelentkeztem és most itt vagyok.

Hány nevelőszülő és hány gyermek tartozik hozzád, az ország mely területéről? Jelenleg 9 nevelőszülő tartozik hozzám, közülük négyen kezdő nevelőszülők, gyermek még nincs náluk, 24 férőhelyen jelenleg 14 betöltött és 10 üres férőhelyem van, szerintem nem sokáig, sajnos nagyon sok kis gyermek várja a nevelőanyukáját. A hozzám tartozó nevelőszülők Nógrád és Heves megyében élnek

Mit tartasz a Pgysz-ben a legfőbb értéknek a munkád kapcsán? Azt a segítőkészséget, ahogy a munkatársaim, főnökeim állnak hozzám, az odafigyelést egymásra. Nem az a cél, hogy a tanácsadók teljes létszámmal működjenek, inkább a minőség a fontos. Kellő időt tudjunk tölteni a nevelőszülőnél, igazi segítséget tudjunk nyújtani. Önállóság, bizalom, elfogadás nagyon fontos számomra és ezt megkapom a Pgysz-nél. Az előző munkahelyemen rengeteg adminisztrációnk volt, itt sok mindent megcsinálnak helyettünk a titkárságon, ez nagyon tetszik, és meglepő volt számomra.

Milyen nehézségekkel szembesülsz a munkád kapcsán? Nehézségekről nem tudok még beszélni, jelenleg ismerkedem a Hálózattal és az itt dolgozókkal.

Mik a távlati terveid, milyen célokat szeretnél elérni? Nagyon jó lenne minél több gyermeknek segíteni, ezért dolgozom. Szeretnék hathatós segítséget nyújtani a nevelőszülőknek és átsegíteni őket a nehézségeiken, mert azt gondolom, ha ők jól vannak akkor a náluk nevelkedő gyermekek is jól vannak. Nem tudom, hogy működnek e nevelőszülői csoportok területenként, de jó lenne ha a nógrádi és Heves megyei (és persze mindenhol) nevelőszülők ismernék egymást lenne fórum, egy hely ahol összejöhetnek és eszmecserét folytathatnak egymással megbeszélhetnék a sikereiket a nehézségeiket, nem biztos, hogy ehhez tanácsadói segítség kellene, de persze nyitottak vagyunk.

Hogyan látod a Pgysz jövőjét? Nagyon jól fejlődő hálózatot látok, ha sikerül megőrizni a családias jellegét akkor szerintem ebben a szellemben mindenki megtalálja a helyét, és mindenki ide fog vágyódni. Fontos a közvetlen kapcsolat az elérhetőség és ez itt megvan. Nagyon tetszik a főigazgató Karsa Andrea hozzáállása, az ahogyan irányítja a Hálózatot, hogy az ezernyi más dolga mellett is van mindenkihez egy-egy kedves szava, hogy az ajtaja (ami nincs is) mindenki előtt nyitva áll. Minden nevelőszülőt ismer, tudja, hogy kinél hány gyermek van, naprakészen tud mindent. Fontos neki az, hogy a segítséget minden esetben megkapják a gyermekek és a nevelőszülők. Gyakorlatilag a kérések, szinte azonnal teljesülnek. Ha ez így megy a későbbiek során is, szerintem egy dinamikusan fejlődő, jó munkahelyen dolgozhatunk továbbra is.

Mi vitt szociális területre, miért éppen a gyermekvédelem? A gyermekekkel való foglalkozás mindig is szívügyem volt, nagyon régóta készültem erre a területre, nagyon örülök, hogy 30 év után megérkezhettem ide. Olyan „áldozatok” vannak a gyermekvédelemben, akik nem tehetnek arról, ami belesodorta őket egy krízis helyzetbe, a mi dolgunk, hogy segítsük őket a traumák feldolgozásában, hogy újra bízzanak, hogy tudjanak kötődni, megtanuljanak szeretni. A mi dolgunk, hogy biztosítsuk a törvény által előírt jogukat. Nagyon nehéz feladat főleg lelkileg, de csodálatos érzés látni, amikor kinyílnak, mint egy kis virág és elérjük a kis lelküket.

Mit üzensz a Pgysz dolgozóinak, gyermekeinek, igy az öt éves évforduló kapcsán? Azt üzenem, hogy köszönöm, hogy veletek dolgozhatom. Hálás vagyok a nevelőszülőknek a munkájukért, hiszen ők vannak a „végeken”, az ő munkájuk az odaadásuk a türelmük legfontosabb az, amit ők tesznek a gyermekekért áldás és én a gyermekek nevében is HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM.

A gyermekeknek, az üzenem, hogy bízzanak a felnőttekben, hogy fogadják el azt a sok szeretetet, amit küldenek feléjük, ha gondjuk van azt ne féljenek megosztani velünk, hiszen csak úgy segíthetünk.

 

Az interjút lejegyezte:

Samu-Erdélyi Erzsébet

Kommunikációs munkatárs

E-mail: kommunikacio@gyermekvedok.hu

5 éves a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

Öt éves a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

 

2015-ben alapították a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálatot, idén ünnepli 5 éves fennállását.

Ennek kapcsán beszélgetek a 4 szakmai vezetővel.

Ez alkalommal Jungvert Valériával beszélgettem, aki Veszprém, Zala, Győr-Moson-Sopron, Vas megye szakmai vezetője

Kedves Vali, mióta dolgozol a Pgysz-nél?        

  1. év szeptembere óta dolgozom a szervezetnél, kezdetekben önkéntesként vettem részt a szakmai munkában, majd nevelőszülői tanácsadó lettem .

Hogyan kezdtél? Mi volt az akkori munkaköröd?

Karsa Andreával kapcsolatba kerültem már akkor, amikor szervezték a nevelőszülői hálózatot és igyekeztem szakmai tapasztalataimmal és szakmai anyagokkal is támogatni Őket, nyugdíjazásomat követően pedig először önkéntesként, majd munkatársként végeztem szakmai feladatokat.

Milyen szakmai múlttal jöttél a Pgysz-hez?

Az alap végzettségem csecsemő gondozónő, így dolgoztam bölcsődében, csecsemőotthonban, aztán megszereztem a szociálpedagógusi főiskolai oklevelet, majd az ELTE Társadalomtudományi karán szociális munkás diplomát szereztem.

15 évig voltam a Veszprém Megyei Gyermekvédelmi Központ, vezető beosztású munkatársa igazgató helyettesként, majd igazgatóként. Abban az intézményben sokféle munkafeladatot elláttam, és igyekeztem a legmagasabb szintű szakmai elhivatottságot megalapozni munkatársaim körében. El is fárasztott a vezetői lét, ezért örömmel kezdtem meg itt a munkát nevelőszülői tanácsadóként és úgy érzem, hogy sikerrel is végeztem, illetve végzem.  Több szakmai díjjal is elismerték a tevékenységemet, melyek közül a leg megtisztelőbb Balogh Zoltán miniszter által adományozott Szociális Munkáért díj.

Hosszú évekig voltam a Gyermekvédelmi Szakszolgáltatók Szakmai Egyesületének az elnöke.

Hány nevelőszülő és hány gyermek tartozik hozzád, az ország mely területéről?

Jelenleg az Észak-Dunántúli Szakmai Egység vezetője vagyok és nyolc nevelőcsaládnál még tanácsadó, 23 gyermek tartozik hozzám. Részt veszek a nevelőszülők képzésében is.

Mit tartasz a Pgysz-ben a legfőbb értéknek a munkád kapcsán?

A nevelőszülőkkel és a tanácsadókkal folytatott szakmai eredmények nagyon fontosak számomra, mert a az általunk gondozott gyermekek jó létét eredményezik. Szeretem átadni a fiatal kollégáknak azt a szakmai tudást, amit 40 év alatt szereztem

Milyen nehézségekkel szembesülsz a munkád kapcsán?

A gyermekek bántalmazása nagyon megrémít. Sok esetben eszköztelennek látok nevelőszülőket a nevelési problémák megoldására és komoly feladatnak érzem az általam vezetett szakmai egységben a boldog, kiegyensúlyozott, jó szakmai alapokon nyugvó rendszer további tökéletesítését.

Mik a távlati terveid, milyen célokat szeretnél elérni? Hogyan látod a Pgysz jövőjét?

A mi nevelőszülői hálózatunk jellemzője, hogy nem terheli elhelyezési kényszer, így a kihelyezések során lehetőség van a gyermek szükségletei alapján választani nevelőszülőt, ezt nagyon fontosnak érzem továbbra is folytatni. Szerencsések vagyunk, hogy Andrea ilyen nagy teherbírású, remek ötletekkel rendelkező vezető, szinte nincs számára megoldhatatlan helyzet. Nagyra becsülöm a higgadtságát és a kreatívítását. Jelenleg úgy látom, hogy nagyon jó szakmai irányba haladunk, jó kollégákkal dolgozunk, nevelőszüleink elhivatottak. A gyerekek jó állapotúak, boldogok. Kell ennél több?

Mi vitt szociális területre, miért éppen a gyermekvédelem?

Azt mondja a szakirodalom, hogy a jó segítő feldolgozta saját nehézségeit és vissza tud emlékezni, megoldási módokra, amit használt saját nehézségei során és eszközként tudja őket használni mások megsegítésében. Én ilyen vagyok, ez jellemez. Pályaválasztásomban a gyerek szeretet indított, majd az évek során fejlődtem, alakultam, míg végül gyermekvédő lett belőlem.

Mit üzensz a Pgysz dolgozóinak, gyermekeinek, igy az öt éves évforduló kapcsán?

Csak így tovább, jó ennek a csapatnak a tagja lenni! Saját szakmai egységemben, pedig nagyon büszke vagyok a nevelőszülőkre és tanácsadó kollégáimra is.

Jungvert Valéria

Az interjút lejegyezte:

Samu-Erdélyi Erzsébet

Kommunikációs munkatárs

E-mail: kommunikacio@gyermekvedok.hu

5 éves a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

Az évforduló kapcsán interjúkon keresztül mutatjuk be a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat vezetőit, nevelőszülőit, dolgozóit.

Kezdjük a sort Bőjti Évával aki a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat (továbbiakban: Pgysz) egyik szakmai vezetője:

Kedves Böjti Éva (Vica), mióta dolgozol a Pgysz-nél?

2018 február 15-én kezdtem pályafutásomat a PGYSZ-nél, nevelőszülői tanácsadóként.

Milyen szakmai múlttal jöttél a Pgysz-hez?

Eredeti- Egészségbiztosítási szakember– végzettségemnek megfelelően a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Biztonságszervezési Csoportjában dolgoztam akkoriban, munkavédelmi előadóként. Innen pályáztam meg a nevelőszülői tanácsadói állást, mivel már régóta dédelgetett álmom volt, hogy hivatásszerűen is a gyermekvédelem területén tevékenykedjek.  A PGYSZ-hez történő csatlakozásom idején nem volt számomra ismeretlen a gyermekvédelmi szakellátás intézménye, hisz 6 éve én magam is nevelőszülői tevékenységet végeztem, akkoriban még a Somogy Megyei TEGYESZ-nél. Ezalatt gyógypedagógiai tanulmányokat folytattam a Kaposvári Egyetemen, és 2019 júniusában Tanulásban Akadályozottak Pedagógiája szakirányon oklevelet szereztem, amely szükséges és elengedhetetlen feltétele volt az állás betöltésének.

Hány nevelőszülő és hány gyermek tartozik hozzád, az ország mely területéről?

Tanácsadói munkámat a Somogy megyében akkoriban működő 9 nevelőszülői családdal kezdtem, akiknél összesen 34 gyermek nevelkedett. Viszonylag rövid időn- fél éven- belül a nevelőszülői családok, és az ellátott gyermekek száma megduplázódott, ekkor vált szükségessé új munkatárs felvétele. Ma a hozzám tartozó ellátási területen, (Somogy megye és Baranya megye egy része) 131 férőhellyel összesen 35 nevelőszülői család működik, amely családok munkáját 3 nevelőszülői tanácsadó, egy gyermekvédelmi ügyintéző, két pszichológus és egy szakmai vezető segíti. Jómagam a szakmai vezetői feladatok mellett nevelőszülői tanácsadói feladatokat is ellátok 3 családnál, ahol 14 gyermek nevelkedik.

Mit tartasz a Pgysz-ben a legfőbb értéknek a munkád kapcsán?

Nevelőszülői Hálózat lévén a legfőbb kincsnek, legnagyobb értéknek a nevelőszülői családjainkat tartom, akik az otthonukat, családjukat, meleg szeretetet, állandóságot, kiszámíthatóságot nyújtanak azoknak a gyerekeknek, akiknek ez a saját vér szerinti családjaikban nem adatik meg. A nevelőszülőink gondozásában lévő gyermekek mindegyike elképesztően hányattatott sorssal rendelkezik, rengeteg testi és lelki sérüléssel, néha felnőtt fejjel is felfoghatatlan mértékű borzalmakat átélve érkeznek az őket befogadó családokba.

A nevelőszülői családba történő illesztésük az első és legmeghatározóbb feladatunk, hisz ismernünk kell a család szerkezetét, összetételét, a nevelőszülő nevelési elveit, személyiségét, terhelhetőségét, ahhoz, hogy az illesztés az adott gyermek szükségleteihez igazodva, jól sikerüljön. A gyermekek nevelőszülői családba való érkezésüket követő néhány hónap elteltével, megtapasztalva a biztonságot nyújtó családi hátteret, rengeteget változnak, a félős, ijedt kis arcuk mosolygósra vált, a csendes, zárkózott gyerekek elkezdenek csacsogni, érdeklődővé válnak. Megtanulnak bízni a felnőttekben. Ez a látványos, minőségi változás a nevelőszülői családjainknak köszönhető, akik mögött ott állnak a velük foglalkozó, őket támogató szakemberek, úgy, mint nevelőszülői tanácsadó, gyermekvédelmi ügyintéző, pszichológus, gyógypedagógus, akik tényleges, rendszeres, és azonnali segítséget nyújtanak a felmerült nehézségek, problémák esetén. Tapasztalataim szerint a PGYSZ-nél a nevelőszülők a velük kapcsolatban lévő szakemberekkel, munkatársakkal baráti- partneri viszonyt tudtak kialakítani, a segítség mindig elérhető számukra, ennek köszönhetően bátran kérnek tanácsot, segítséget, éppen ettől tudnak ilyen jól működni a nevelőszülői családjaink.

Milyen nehézségekkel szembesülsz a munkád kapcsán?

A munkám során a legnagyobb nehézséget az olyan esetek feldolgozása okozza számomra, amikor azt tapasztalom, hogy egy eljárásban a gyermek érdekeivel ellentétes kimenetelű végeredmény születik. Ilyen volt például egy 4 éves kislánynak a külföldre történő hazagondozása ahhoz a vér szerinti anyukához, akivel az elmúlt 3 év során mindössze egy alkalommal, félévvel a hazagondozása előtt találkozott.

Nehézséget okoz az is, amikor egy kellőképpen előkészített és körül járt, fokozatosság elveinek betartásával megvalósuló hazagondozás után egy évvel újra találkozom a gyermekkel a szakellátásban. Ilyenkor lelkiismeret-furdalást érzek, hogy valamit elrontottam, hogy valami nagyon fontos dolog elkerülte a figyelmemet, és felelősnek érzem magam a gyermek életében bekövetkező ismételt törés miatt.

Mik a távlati terveid, milyen célokat szeretnél elérni? Hogyan látod a Pgysz jövőjét?

Nincsenek nagyra törő terveim. Szeretném, ha a jelenlegi, több mint 400 gyermeknél is több gyermeknek tudnánk biztonságot nyújtó légkört teremteni olyan nevelőszülői családokban, ahol a legfőbb érték a szeretet, és megvalósul a feltétel nélküli elfogadás.

Mi vitt szociális területre, miért éppen a gyermekvédelem?

Az életem középpontjában mindig is a gyerekek álltak. 3 vér szerinti gyermekem van, 22, 19 és 10 évesek. 9 éve vagyok nevelőszülő, a 9 év alatt összesen 15 gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekről gondoskodtam a családunkban. Több gyermeket hazagondoztam, és két kisfiút készítettem fel örökbefogadásra. Volt olyan kisgyerek, aki csupán öt hónapot töltött az otthonunkban, és van, aki már négy éve velünk nevelkedik. Jelenleg 6 szakellátott gyermek nevelkedik a családunkban, 17, 12, 11, 10, 6 és 5 évesek. Minden nap új kihívást rejteget, és én nagyon szeretem ezeket a kihívásokat. Igyekszem a maximumot adni számukra, és törekszem arra, hogy abban az időintervallumban, amíg rám vannak bízva, a biztonság és szeretet nyújtásával minél többet megmutassak nekik a minket körülvevő környezetből, a Világból, azt szeretném, ha minél többet tapasztalhatnának életüknek abban a kis szeletében, amelyet a családomban töltenek, annak érdekében, hogy egyszer, amikor felnőnek, ezekre a tapasztalatokra alapozva sikeres, kiegyensúlyozott, és boldog emberekké válhassanak.

Úgy gondolom, hogy a 9 éves nevelőszülői tapasztalatomnak köszönhetően tudok igazán kompetens lenni a nevelőszülői tanácsadói munkámban is. Maximálisan átérzem és megértem a nevelőszülők gondjait, az általuk felvázolt problémák, nehézségek egy részével én is találkoztam már, így a saját tapasztalataimból merítve is tudok tanácsokat adni számukra. Ugyancsak átérzem az örömeiket, a sok apró kis csodát, és a kis csodákból születő hatalmas szeretetet, amit a gyerekek lopnak a szívünkbe.

Mit üzensz a Pgysz dolgozóinak, gyermekeinek, így az öt éves évforduló kapcsán?

Sok örömet, boldogságot kívánok a PGYSZ-hez tartozó minden gyermeknek és munkatársnak ebből a jeles alkalomból

Lejegyezte: Samu-Erdélyi Erzsébet

I.MLSZ Grassroots Őszi Regionális Labdarúgó Torna

2020.október 17-én megrendezésre került az I.MLSZ Grassroots Őszi Regionális Labdarúgó Torna Kelebián.

I.helyezett: Esély Egyesület I. kiskunhalasi csapata

II.helyezett: Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat Kelebia csapata

III.helyezett: SOS Gyermekfalu Kecskemét csapata

Különdíjak:Gólkirály: Kovács Jácint, Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat Nevelőszülői Hálózat Kelebia

Legjobb kapus: Ercsi Patrik, Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat Nevelőszülői Hálózat Kelebia

Fair Play játékos: Kállai Zoltán, SOS Lakásotthon Kecskemét

Szívből gratulálunk minden játékosnak, és köszönjük a szervezők munkáját: MLSZ, Pereputty Egyesület, Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat

2020. október 17-én fantasztikus focitorna kerül megrendezésre Kelebián.


Mészárosné Franzer Hajnalkát, a rendezvény szervezőjét kérdeztem a rendezvényről, aki a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálatnál sokgyermekes nevelőszülő:

Miért gondoltál eme rendezvény megrendezésére? Mi volt a cél?

Mert lassan 3 éve veszünk a srácaimmal ilyen tornákon részt. A hangulata az eszmeisége megfogott és az MLSZ partnert látott bennünk mint szervező. Olyan gyermekeknek akartunk egy sportrendezvényt szervezni, akik a gyermekvédelemben nőnek fel, legyen az lakásotthon, gyermekotthon, vagy nevelőszülői elhelyezés. Fontos volt, hogy bevonjuk azokat a gyermekeket is, akik védelemben vannak.

Olyan fiatalok fociznak akik nem biztos, hogy egyesületi színekben fociznak hanem csak az élményért. A hangulatát nem lehet leírni, mindegyik résztvevő a maga tarisznyáját, egyéniségét hozza. Egymás és a szervezők iránti tisztelettel és őszinte szívből jövő szeretettel.

Közösségépítés , ismerkedés , hagyományteremtés volt a cél, amely a  későbbiekben MLSZ sporttáborban való részvétellel folytatódhat.

Milyen csapatok vesznek részt, kik neveztek az eseményre?

Hét csapat mérkőzéseit láthatjuk majd, 5+1 kispályás foci szabályai szerint:

Kecskeméti SOS Gyermekfalu, Dunavecse Lakásotthon, Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat két csapata: Kelebia és Kalocsa, Tompika csapata, Kiskunhalasi Esély Egyesület, és az Ásotthalmi Rúzsa Sándor betyár csapata.

Mesélj a program részleteiről:

Szombaton 8:30-kor kezdődik a program a csapatok sorsolásával. Majd finom reggeli: kacsazsíros kenyér lila hagymával és meleg tea várja a focistákat és kísérőiket.

9:00-kor Petrika Ibolya az MLSZ megbízottja nyitja meg a tornát, majd Mészárosné Franzer Hajnalka beszél a szervezők részéről.

Ezután a helyi Tavaszi Hérics néptánccsoport műsora következik. Ezután jönnek a meccsek a sorsolások szerint.

Dél körül bográcsban főtt töltött káposzta várja, ebéd utáni desszert pedig kemencében sült házi kakaós kalács lesz.

A torna végén eredményhirdetés a helyi nevelőszülői hálózat lányai fogják az érmeket behozni, melyeket az MLSZ biztosít a résztvevők számára.

Rengetegen támogatják a focikupát, ezt itt is szeretnénk megköszönni.

Fontos a koronavírus elleni védekezés, biztonságos lesz a szurkolás, és a résztvevők számára a torna?

Igen , hőmérőzés a bejáratoknál, kint a maszkviselés nem kötelező de aki szeretné hozza de mi is viszünk a kéz fertőtlenítőt több helyen ki lesz rakva. Használata ajánlott.

Kik segítik a rendezvény lebonyolítását?

A szervező az egyesületünk, a Pereputty Egyesület önkéntesei, és a Pünkösdi Gyermekvédelmi Szolgálat nevelőszülői, valamint örömmel segítenek, mint mindig nevelt gyermekeink.

Az interjút lejegyezte: Samu-Erdélyi Erzsébet

Mindenkit várunk sok szeretettel!